Egyszer megbánja, hogy elhagyott?

A barátom 1 hónapja szakított velem, mindketten 17 évesek vagyunk, 7 hónapig voltunk együtt. Én nekem ő az első fiúm volt, én meg neki az ötödik barátnője...

Ebből kifolyólag azt vettem rajta észre, hogy egyáltalán nem tudta, hogy hogyan kell viselkedni egy normális kapcsolatban, mivel őt elég furcsa lányokkal sodorta össze az élet. Szerintem teljesen nem volt hozzászokva ahhoz, hogy egy lány neki elmondja, ha valami nem tetszik és a sarkára áll. Én pontosan ilyen ember vagyok, ami nem tetszik azt megmondom kerítések nélkül. Ez sokszor nem tetszett neki. Igazából előtte is ismertük egymást, csak akkor még különböző okokból nem tudtunk összejönni, de mindketten tudtuk, hogy mit érez a másik. Ő már akkoriban is számítógépezett, de akkor még nem olyan sokat, egészséges határokon belül. Nem véletlenül szerettem bele, mert benne minden megvolt, ami nekem fontos egy kapcsolatban. Aztán nyáron összejöttünk, minden jó volt, de egyre többet kezdett el játszani, az ország másik feléről szépen lassan elkezdett beszélni ilyen játékos haverokkal, és ő így hátradőlt. Én azt gondolom, hogy mindent megadtam neki, persze ennyit nem kellett volna, de mellettem komolyan aranyélete volt. De ő nem becsült engem meg, nem értékelt. Minden egyes veszekedésünk a számítógép miatt volt. Mindegyik. Ha felhívtam akkor ideges volt, mert zavarom. Ha nála voltam, akkor is sokszor játszott. Volt olyan, hogy csak mosdóba ment ki, enni nem evett, mert gépezett. Volt rá példa hogy hajnalig játszott. Azt vettem észre, hogy már az ottani barátait is elhanyagolta, a játékosok miatt. És egyre igénytelenebb lett, egyre jobban felvett egy olyan stílust, ami egyszerűen nem ő. Mert a régi énje soha nem bunkózott volna velem, és nem vágott volna olyanokat a fejemhez amilyeneket. Aztán január elején elment azokhoz a haverokhoz. Én már akkor éreztem, hogy na ezt most lehet nem éli túl a kapcsolatunk. Ő nagyon érdeklődő típus és ha valami felkelti a figyelmét akkor a határ a csillagos ég onnantól. Ott volt három napig, hazajött és bunkóbb volt velem mint valaha. Aztán kijelentette, hogy ő már nem ugyanazt érzi mint régen. Meg hogy élni akar, még nem akar hosszú távú kapcsolatot.

Igazából 1000%-ig biztos vagyok benne, hogy emiatt szakított, a gép miatt, de ő nem fogj beismerni, mert a függők az ilyet nem ismerik be maguknak. Én tudom, hogy ő szeretett, de nem volt az az Isten amiért ő abba hagyta volna a gépezést. A régi énje biztos nem beszélt volna velem így. Ezt az egész folyamatot, hogy megváltozott én végig láttam. Úgy vagyok vele, hogy ez az elvesztős dolog kétoldalú. Nem csak én vesztettem el őt, hanem ő is engem. És szerintem velem ő elvesztett mindent. De tényleg mindent. Mert ekkora hülyét, mint én, hogy mindent megad neki, nem fog találni. Én tényleg remélem, hogy egyszer benő a feje lágya, és rájön, hogy nagyon nem így kellett volna velem viselkedenie. Hogy nem szabadott volna engem eldobnia, mert mi tényleg jól működtünk együtt, csak ez a hülye gép....De abban biztos vagyok, hogy ha pár évvel később jöttünk volna össze, akkor ebből tényleg lehetett volna egy nagyon nagyon komoly kapcsolat is...