Van bármi lehetőségem?!

Sziasztok! Egy kissé nagyobb terjedelmű szöveget fogok leírni és ebben kikérni tanácsotokat.

Tudom, lehetőségem és esélyem nem sok van, de azért szeretném, ha kerülnétek a: felejtsd el, engedd el, lépj tovább válaszokat és társait.

(Jelen helyzetben nem fog segíteni rajtam sajnos...) Próbálok minden fontos részletet megemlíteni ami fontos lehet.

Kérem, csak olyanok írjanak, akik VALÓBAN SEGÍTENI szeretnének!!!

Szóval. Jómagam egy 21 éves srác vagyok. Még szeptember közepén megismerkedtem egy 18 éves lánnyal.

Tudni kell rólam, hogy roppant nehezen ismerkedem és nagyon nagyon kevesen tudnak megfogni.

Na Ő ilyen volt. Minden klappolt, minden tökéletes volt...Az randik, minden.

Találkozásunk után egy héttel össze is jöttünk, le is feküdtünk.

Sajnos kimaradt az ismerkedési fázis. Biztos vagyok mind a magam, mind az Ő részéről, hogy komoly érzelmek alakultak ki, nem amolyan fellángolás volt.

Na most sajnos az életem úgy alakult, köszönhetően a családomban lévő problémáknak, illetve a rózsaszín ködnek, hogy szinte egy pillanatot sem töltöttünk külön. Nem volt feltétlenül egészséges, viszont jó volt minden.

Komoly szándékai voltak neki is.

Na most kövezzetek meg, de

akármennyire is tett a bizalmamért nem tudtam bízni. Tényleg mindig őszinte, korrekt, szeretetteljes lány volt aki minden pillanatban tett a boldogságomért.

Viszont sokszor ellenőrizgettem, féltékenykedtem (ok nélkül...) piszkáltam, az exeivel bosszantottam. Gyakran állítottam őt problémák elé.

A családi, illetve minden problémámat vele akartam tudat alatt is megoldatni. Mindezek ellenére tűrte a hülyeségeimet. EDDIG. Tudom, egy igazi ostoba gyökér vagyok, meg is értem, hogy nem akar velem lenni. Valószínűleg én sem akarnék egy magamfajtával.

De most nem ez a kérdés.

Ahogy telt múlt az idő egyre kevesebbet mentünk el bármerre is, egyre kevesebbet akart velem lenni, mert mindig csak a hiszti volt részemről és ez további hisztit szült!

Hiába igérgettem, nem történt változás.

Az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy december 29.én hajnal 2-kor odaállítottam részegen a barátnőjéhez, ahol csajos estét tartottak és féltékenységi jelenetet rendeztem.(alapból ideges voltam, mert az volt a hónapfordulónk, de bizonyos okok miatt nem tudtuk együtt tölteni)

Akkor és ott kidobott. JOGOSAN!!!

Az indok az volt, hogy nagyon szeret, de neki elég volt az idegeskedésből.

Én persze egyből könyörögtem, ragaszkodtam stb stb. Szóval mindent idióta módjára csináltam :D Miért is ne?!

Ezek után eltelt egy hét, amíg folyton őt szidtam, hogy ha így eldob nem is szeretett igazán, nem vagyok fontos, ne tegye ezt velem...stb stb. Smsek tömkellegével bombáztam, hívogattam...stb. De még mindig beszélt velem. Rá egy héttel megjelentem az ajtóban náluk egy szállal a kedvenc virágából, aminek látszólag örült is. Az egész napot náluk töltöttem, jól el is voltunk...

2x is lefeküdtünk. Majd amikor indultam haza egyből jött a könyörgés stb stb. Ez így ment 5 napon keresztül még (A virág kivételével). Fontos, hogy mindvégig azt állította, hogy SZERET és úgy is viselkedett! Majd jött a hétvége, amikor nem beszéltünk.

A következő hét közepén adódott egy kis egészségügyi problémám és szégyen, nem szégyen de még szakításunk ellenére is Ő segített megfürdeni, tehát nagyon is korrekt volt. Kicsit még maradtam, de akkor már azt állította, hogy NEM szeret már, nem hiányzom, jól el van.

Megint jött a kattanás, könyörgés, hiszti, ragaszkodás...hogy teheted ezt velem dumák! Egyébként meg is értem, hogy nem akar velem lenni, illetve esetleg nem szeret.

(Persze nem voltam mindvégig ennyire kiállhatatlan, megkapta tőlem is az odafigyelést, szeretetet. Akármi baja volt az életemet eldobtam volna érte és mindig teljes vállszélességgel mellette álltam és ezt ő is tudja. Ajándékoztam, támogattam, odafigyeltem, nőként kezeltem)

Na most odáig fajult, hogy a sok SMS miatt letiltott, látni sem akar, nem szeret, nem akar beszélni sem. Oldjam meg a dolgaimat.

Döntése jogos és legfőképp érhető😢

Na de sajnos a szívem nem így működik. Borzasztóan szeretem ezt a lányt és úgy érzem, hogy a saját egzisztenciám megteremtéséhez szükségem van RÁ! (Tudom, lesz másik, jobb...de nekem nem más kell!)

Szeretném vele leélni az életem (nevetségesen hangzik tudom, de én sem gondoltam volna, vele le tudnám!) és minden boldogságot vele megosztani.

Mióta nem vagyunk együtt nagyon igyekszem saját magam fejlesztésén, hogy a rossz beidegződéseimet hátrahagyjam.

Mind magam és más érdekében is. (NEM CSAK AZÉRT, HOGY VISSZAKAPJAM AZTÁN MINDENT FOLYTASSAK)<—- neki sem akarok rosszat!

Megértem amiért nem akar ilyen emberrel lenni. Önfejlesztek, olvasok, edzek, dolgozom....

Lehetőséget viszont nem ad, hogy kontaktba kerüljünk (jogosan, mert ahányszor adott csak a könyörgés volg), viszont egyre jobban félek, hogy elfelejt, elenged, ne adj isten más karjaiban köt ki. Belehalnék...

Elmondása szerint nem ismerkedik, saját magával foglalkozik.

Viszont egyre inkább félek és egyre nehezebb.

Valahogy szeretném bebizonyítani, hogy tudok olyan lenni, mint az akibe a legelején beleszeretett és nem egy ilyen depressziós majom, de természetesen gondolom ő ebben már nem hisz, hogy tudnék változtatni.

Srácok, bármilyen tanácsot elfogadok, csak kérlek segítsetek....nem érzem késznek magam arra, hogy elveszítsem életem szerelmét.

Hosszú lett, tudom, de szeretném ha válaszolnátok. Előre is köszönöm, mindenkinek további szép estét!!!🙏