Szüzesség elvesztése barátság extrákkal?16L

Pár hónapja nagyon beleástam magamat ebbe a témába és kíváncsi lennék arra, hogy páran hogyan álltok ehhez a kapcsolattípushoz.

Nem mondom magamat egy visszafogott lánynak és nem félek az új dolgok kipróbálásától.

Van egy srác, akivel még egy gimibe jártunk, jóban vagyunk a mai napig és mindig élvezzük egymás társaságát. Szerény, kedves, helyes, figyelmes, tisztelettudó srác, akinek nincs túl nagy önbizalma és nem igazán volt még komoly kapcsolatban. Ő egy olyan fiú, akinek bármit elmondhat az ember, megértő, segítőkész, egyáltalán nem pletykás.

2 évvel ezelőtt, mikor a családom elutazott otthonról áthívtam 3 osztálytársamat, 2 fiút egy lányt és köztük volt "Ő" is. Már akkor egy ideje tetszett számomra, de ennél komolyabbat sosem éreztem iránta. Azon az estén kavartunk, de nem feküdtünk le, csak petting(csók, ujjazás) volt. Neki és nekem is ez volt az első alkalom. Nem nagyon firtattuk később a témát, de amikor együtt gépeztünk, vagy dumálgattunk fel-fel hoztuk aztán jókat röhögtünk. Nem bántuk meg.

16 évesen, nyáron(idén) kezdtem el komolyabban bulizni. Egyik nagy HB-n megismerkedtem egy sráccal, dumálgattunk, csipkelődtünk, majd aztán azon az éjszakán történt az, hogy először orálisan kielégítettem egy fiút. Egy alkalmi volt, a srác meg egy fuckboy, de ezzel tisztában voltam és úgy mentem bele a dologba. Nem bántam meg, jól éreztem magam.

Rá egy hónapra megint megtörtént, de akkor már más fiúval, viszont itt már nagyon le akartam feküdni az illetővel és neki köszönhetően, nem történt meg, mert nem szerette volna, hogy megbánjam. Egy alkalmi volt, pár napig dumáltunk, majd ennek is vége lett. Ezek után elég sok mindenen elgondolkoztam, hogy helyes-e amit teszek, miért teszem amit, kihasználtak vagy csak mindketten jól éreztük magunkat, mi lett volna ha egy olyan sráccal kavarok aznap este, aki kíméletlen és nem tartja számon az én érdekeimet, vajon akkor is csak egy „mókaként” emlékeznék a történtekre? Nem tudhatom, csak miután, ezt már átéltem.

Azóta voltam még hbkban, de még smárolni se smároltam sráccal, csak egy valakivel és az "Ő" volt. Azon az estén sokat beszélgettünk, de egyszer se mert lekapni vagy hozzám érni, de ezt finoman meg is kérdeztem tőle, hogy azért nem nyit felém, mert nem akar vagy nem mer. Mondta, hogy nem mer és fél, hogy elrontja a dolgokat, aztán a lány már látni se akarja a történtek után. Én persze az összes kijelentését megcáfoltam, majd megkérdeztem tőle, hogy lenne-e kedve velem kavarni(megint, egy év után). Csak smároltunk, mert nem volt kulcs a zárban és 10 percenként valaki mindig benyitott, de ezen is jókat nevettünk.

Ezután a buli után, kezdtem el gondolkozni a barátság extrákkal dologban, hogy vele valósítanám ezt meg és "Ő" lenne az, akivel az első közös együttlétem megvalósulna.

Tegnap személyesen találkoztam vele és megosztottam az elképzeléseimet erről a dologról, majd mondta, hogy ebben ő is benne lenne.

Se ő, se én nem nagy párkapcsolat párti, megvannak róla a véleményeink és tapasztalataink, de ezt nehéz bárkivel is megértetni, mivel minden kapcsolatnak megvannak a maga szépségei és gyönyörei, az már más kérdés hogy kinek mi a jó.

Köszönöm, hogy elolvastad, remélem így könnyebb lesz választ, illetve ötleteket adnod a kérdésemre :)