Hogyan szakítsak vele, ha én jelentem neki a "mindent"?

Az a helyzet hogy megszűntek az érzelmeim a barátom iránt. Egyáltalán nem érdekel, az sem hatna meg ha megcsalna és már nem hat meg ha másra néz. Többször szakítottam vele, legutobb alkoholizált előtte meg felkeresett személyesen és sírt az otthonomban amíg vissza nem fogadtam. Jelenleg is szakítottam vele, most alkoholizált de megint visszakönyörögte magát. Állítása szerint ha nem vagyok neki szét csúszik az élete. Barátai nincsenek, egyik szülője meghalt és a testvérei durván bánnak vele/lesz a rják őt. Jelenleg venni akar nekem egy 60 000-s ajándékot és rám akarja épiteni az élétét, hozzánk költözni stb. Nem szeretem ha átjön hozzánk de ő meg szépen lassan mindenét idepakolja és szinte minden napot itt akar tölteni a nyáron. Hozzátartozik hogy bi vagyok és élném az életem, kipróbálnám a dolgokat lányokkal is és a korommal előrehaladva élném az életem de ő nagyban visszahúz. Azokhoz (is) szólok, akik már voltak túl ilyen szakításon: hogy oldottátok meg? Lehet engem cikizni, beoltani meg ilyenek de ha tudnátok milyen véget vetni igy egy kapcsolatnak, mikor a másiknak te jelented az életet, a levegőt.. na akkor együtt éreznétek és nem gúnyos válaszokat küldözgetnétek.

Ha hazamegy 10 percenként irogat, hogy miért nem irok vissza neki és egyszerűen rám van tapadva, ha nincs nálam akkor mindig irogat és nem élehetem mellette az életem egyszerűen.

18/l 18/f