Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek szakítsak a barátommal? (Távkapcsolat)
Én 18 vagyok, budapesti, ő pedig 17 és Németországban él. Már 1 éve együtt vagyunk, de mindig csak az iskolai szünetekben tudtunk találkozni, viszont ezek is teljesen más időpontokban voltak,talán összesen 4-5 alkalommal találkoztunk, amik 1-2 hét hosszúak voltak. Mindennap chatelünk, pár naponta telefonálunk. Tudom, hogy korábban szerelmes voltam belé, viszont február óta nem láttam, és kicsit úgy érzem elhidegültünk. Már nem igazán érzek iránta szerelmet, inkább csak barátságot. Túl sok mindenről maradunk le, ami a másik életében történik (itt akár csak alapvető hétköznapi apróságokra gondolok) és néha már úgy érzem, hogy teljesen idegen számomra.
Pár nappal ezelőtt írtam neki, hogy már nem érzek úgy, és nem tudom, hogy csak amiatt-e, mert régen láttam, és ha eljönne Magyarországra minden a régi lenne, vagy egyszerűen kiüresedett a kapcsolatunk. Leírtam hogy nem látom a kapcsolatunk jövőjét, mert neki még 2 év van a gimnáziumból és szeretne egyetemre menni, én meg most megyek egyetemre. Ez is zavar, hogy az egyetem miatt elég sok minden meg fog változik az életemben, és nem tudom hogy szeretném-e ezt a szakaszt egy olyan kapcsolattal elkezdeni, ami 3 havonta létezik.
Ugyanakkor ő ragaszkodik hozzá, hogy érdemes várni, és inkább úgy kéne felfognom, hogy ez a kapcsolatunk eleje, és később pont a távolság miatt jobb lesz, de én ebben nem látok túl sok racionalitást. Állítása szerint az együtt töltött napokban volt eddig a legboldogabb életében, de ebben a mondatban inkább csak érzelmi zsarolást érzek. Azt mondta hagyjak magamnak időt és gondoljam át, mit szeretnék. Azóta persze alig ír, és rosszul is érzem magam. Hiányoznak a beszélgetéseink, de lehet csak a rutin miatt, ami az 1 év alatt kialakult.
Viszont tényleg nagyon nagyon szerelmes voltam belé, de nem tudom érdemes-e ebbe az érzésbe kapaszkodni.
Nehéz lenne vele szakítani, mert a környezetem nagyon kedveli és sok barátom az ő barátja is lett. Illetve nem tudom mi lenne ezután a kapcsolatunkkal, teljesen megszűnne? A legjobb barátom lett, de nem lenne egészséges továbbra is beszélgetni vele, és egy idő után úgyis csak teljesen elhidegülnénk.
válasza: válasza:Az a baj, hogy a távkapcsolatok előbb utóbb (fiatal korban inkább) vége lesz.. (2 évig voltam távkapcsolatban)
Így, hogy másik országban van, mégkevésbé látok jövőt.. + leírtad, nem annyira érzel már szerelmet iránta, mint akkor, sőt, inkább barátságot
válasza:Szerintem is jobb lenne, ha szakítanál, mert így csak elpazarolod a fiatalkorod. Ezt mondom úgy, hogy én is voltam távkapcsolatban és rengeteg mindenről lemaradtam, mert folyton a neten meg telefonon lógtam, mert csak úgy tudtunk kommunikálni. Nem tett boldoggá az a kapcsolat, üresnek éreztem magam és szeretethiányom is volt egy idő után. Nem volt ott mellettem soha sem, csak a weben keresztül élte át minden sikerem és kudarcom, ami nekem így nagyon kellemetlen volt, mert kb. egy random ember a netről is meg tudta volna ezt tenni. Annak, hogy évekig ez menjen nincsen értelme, mert az lesz a vége, hogy valamelyikőtök találkozik egy megközelíthető(bb) emberrel, és elkezdenek érzelmek kialakulni akarva-akaratlanul.
Remélem megoldódik a problémátok, én ezt tanácsolom de természetesen a döntés a tiéd. Az is lehet, hogy megéri folytatni és kitartani. Mindenesetre, én örülök, hogy anno véget vetettem az akkori távkapcsolatomnak, életem egyik legjobb döntése volt.
Nálunk is hasonló a szitu annyi különbséggel, hogy fél éve vagyunk együtt és mi már a 30 hoz közel, Ausztria-Magyarorászág viszonylatban. Nagyon friss a kapcsolatunk és talán most kezdődnek majd igazán a nehézségek. Nekem volt régebben távkapcsolatom, ami 1 évig működött, de akkor még nagyon tapasztalatlan voltam. Nos...Azokból a hibákból tanulva igyekszem másképpen csinálni. De mint mindenhez 2 ember kell. A leírtak alapján nagyon rendes és megértő a barátod és kitartónak mutatkozik. Ha igazán szereted elhessegethetnéd a rossz ómeneket a fejedből, persze nem szabad idealizálnotok egymást, de a túl negatív hozzáállás sokat ront a saját lelki állapotodon ha erre nem tudatosan figyelsz. A szeretet kimutatásában és érzékeltetésében fontos a fizikai kontakt. Próbáljátok minél többet találkozni.Persze hogy hiányzik a másik és a távolság elhidegít bizonyos szempontból. Viszont mielőtt ez bekövetkezne érdemes valami közös helyet találnotok ahol együtt élhettek. Nem játszik opciót, hogy te kiment oda?Ha van valami a szemetek előtt akkor van motiváció. Találjátok ki közös randit vagy filmezést esetleg spontán dolgokat csináljátok együtt( vacsoráztatok együtt) és persze beszéljetek arról ki mit szeretne .Esetleg menjetek el közösen egy köztes helyre nyaralni.Ezzel is sok közös élményt tudtok szerezni. Régebben én is belezavarodtam ebbe a gondolatmenetbe, de nem éri meg. Mindkettőtöknek csak megnehezíti...Tudni fogod ha szereted, hagyd időt magadnak. Viszont feleslegesen szerintem ne szakíts, mert az egy újabb sérüléséhez vezet. A távkapcsolatok amúgyis sokkal ingatag annak.
Amit most felnőtt fejjel látok az az, hogy elválás után ha nehéz is, de a másikra a fájdalmunkat nem szabad túlzottan rányomni, mert az a szeretett személyt is kikészíti, minél többször van ilyen annál jobban sérültök. Az a bizonyos nagy ő ugyan úgy nehezen éli meg.Szerintem pozitívan
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!