Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem bírom elviselni, mit tennétek?
már egy ideje együtt vagyunk, távkapcsolat, kb 200 km van köztünk.
kétheti egyszer találozunk, a mostani időszakban pedig egyáltalán már legalább egy hónapja, valószínű ez is ront a helyzeten, de nem gondolom, hogy ennyit kéne.
egyszerűen nem bírom elviselni az életmódját, gyakran van, hogy délután kel, mert hajnalig fent van, nem tudom mit csinál. tőlem elköszön nemsokkal 10 után, konkrétan az én estéim általában magányosan telnek mindig. (pedig szívesen beszélgetnék vele, játszanék, az de érdekelne ha felhív és két szót nem beszélünk egymással, csak tenne valamit)
ő valószínűleg a barátaival van, testvéreivel, sorozatozik vagy dolgozik (általában a dolgozásra hivatkozik).
a péntek pedig a haveros összejövetel estéje, éjszakája. olyankor el is felejthetem, ivászat van, amit nagyon sajnálom, de nem tudok elviselni, egyszerűen megőrülök tőle és irritál még így is, hogy nem látom.
és az, hogy majdnem akkor kel fel, amikor nekem vége a napnak csak hab a tortán.
általában napi egy fél órát beszélünk, max egy órát, dehát tartalomban nem túl gazdag, meg esetleg néha napközben meglepjük egymást apróságokkal, képekkel, ilyesmi.
de a kommunikációnk is a béka segge alatt van szerintem.
nekem ez nem párkapcsolat, egyszerűen nem érzem, hogy tudnék számítani rá.
próbálom tolerálni, mert látom, hogy őt is zavarja a saját életvitele (bár őszinténszólva már ebben sem vagyok biztos, ha zavarná, tenne ellene).
nemsokára oda mennék tovább tanulni, ahol ő lakik, a távkapcsolat sem lenne egy végetnemérő helyzet tehát.
de egyszerűen nem tudom, úgy érzem most jelenleg, hogy ennek semmi értelme közöttünk, hogy nem fogom kibírni vele amíg ott nem tanulok, mert nem tudom elhinni, hogy akkor más lenne. mégha azt is mondja.
és nekem tényleg szinte nem is a találkozás hiányzik jelenleg legjobban ebben a szar vírusos időszakban, hanem, hogy velem is legyenek programjai, hogy ne az legyen minden nap, hogy elköszön korán és megy a dolgára.
örülnék némi figyelemnek.
magányos vagyok, betesz az is, hogy én itthon vagyok egész nap egyedül, ha társaságot akarok, akkor a szüleimen kívül senkit nem találok.
a barátaim nem töltenek be olyan fontos szerepet az életemben.
köszönöm, aki végigolvasta, ez nagyrészt panaszkodás volt, ráadásul indulatosan.
válasza:Egy kapcsolatnak az alapja és legfontosabb része a kommunikáció. Ha beszélsz vele, akkor próbáld meg megmondani neki, hogy ez neked így nem jó, viszont nem azt várod, hogy ne foglalkozzon a barátaival, meg ne legyen magánélete, csak foglalkozzon veled többet.
Tapasztalatból mondom, hogy a kommunikáció a legfontosabb egy kapcsolatban, mert eddig 3-ból 2 kapcsolatomnak a kommunikáció hiánya vetett véget.
válasza: válasza:igazából ez a probléma nem egy új probléma, nagyrészt sikerül ezen túllendülnöm és megmagyarázom magamnak, hogy most ez egy ilyen időszak és neki erre jelenleg szüksége van és ugyebár adott.
de vannak ilyen tetőpontok, mint jelenleg most, hogy nem tudom mit csináljak.
nem tehetek róla, egyszerűen taszít ez az életritmus és nem segít ő ezt könnyebbé tenni, nem is értékeli, hogy nekem ez egy erőbefektetés. pedig tudja, hogy én ezt nem szeretem.
próbálok nem is szólni, nem kifogásolni, mert semmi értelme szerintem, csak a felesleges összeveszés megy rajta, ha épp előkerül
és mindig odáig juttatom el magam, hogy csak felfújom a dolgokat.
azt gondolom, hogy neki kell változtatnia, ha akar és nem kényszeríthetem ki.
nem az a baj, hogy programja van másokkal, de ez a minőség, amit ők képviselnek ez nem érték számomra, szakadékot szül.
és rendszeres ez, heti rendszerességű.
egyébként még akkor is jobban viselném, ha rendben lenne közöttünk a kommunikáció és nem éreznlm magam háttérbe szorítva, dehát nem ez van.
a kommunikációnk alig valami, egyszerűen beszélni sem tudunk egymással most ilyen valamire valót.
persze ez nincs mindig így, de többségében ez van, főleg, ha nemnagyon tudunk találkozni.
zavar, hogy ennyire szarul működünk ilyenkor, nem lenne szabad.
egyszerűen nincs az a felszabadult érzése az egésznek, nem is keresem, amikor keresném, mert nyűgnek érzem magam, pont azok miatt, hogy ő folyton csak elköszön és megy és ennyi, emiatt is gyér és silány az egész.
hiányolom a kapcsolódást, hogy tudom, hogy számíthatok rá, én nem így képzeltem ezt el. nálunk most nincs semmi meghittség.
ez normális, hogy vannak ilyen időszakok? másoknál is előfordul?
egyébként nem tudom, őszintén nem tudom.
ha bárkivel állítanának össze is lenne olyan tulajdonsága, amitől a falra másznék szerintem.
nem akarnám hátrahagyni őt, ugyanakkor nehezen bírom már, pedig szeretem tényleg és segíteném is szívesen, segítek is amiben tudok.
egyébként köszönöm a válaszokat és, hogy próbáltok segíteni.
válasza: válasza: válasza:Szia
Mivel ez egy távkapcsolat így egy kicsit nehézkes a dolog.Szerintem mond meg neki hogy te ezt már nem érzed nem(amiket ide leírtál jók lesznek indoknak) és mond meg neki hogy ha ezen nem változtat akkor hagyjátok ezt a kapcsolatot mert így csak pazaroljátok egymás idejét.És azt is mond meg neki hogy ez az életvitel nem megfelelő semmilyen embernek se mert ki fog készülni a szervezete nagyon hamar!Szerintem ez a legjobb megoldás amit tehetsz ilyen esetbe.Nyugi ez nem rinyálás és panaszkodás volt hanem a tömény valóság.Ha nagyon magányosnak érzed magad akkor nyugodtan írj rám és én beszélgetek veled és segítek is.
18/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!