Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek? Szakítsak? Melyiküket válasszam? Őrült lennék?
Az egész úgy kezdődött, hogy 7. osztályos koromban (13 évesen) elkezdtem sulin kívüli hittanra járni. Ott megismertem őt, hívjuk F1-nek. Azonnal megtetszett. Jóban lettem az osztálytársaival (ugyanis erre a heti egyszeri órára leginkább az ő sulijukból érkeztek), azonnal elkezdtem iránta érdeklődni. 3 éve, nehéz belegondolni. Ez 2016 vége felé volt, 2017-ben tavasszal nagyon jóban lettem vele. Telefonáltunk csomót és írogattunk. Voltak belsős poénjaink is. Szerencsére nem körülötte forgott még akkoriban az életem, de ha vele beszéltem/találkoztunk éreztem valamit. Kicsivel később kiderült, hogy átmegyek a sulijukba. Mellékes sztori, a lényeg, hogy egy osztály volt az évfolyamban, annak pedig felével bariztam a külön órák miatt. Aztán összegabalyodtak a szálak és nem szívesen vártak. F1-gyel akkor már nem beszéltem, mert külön órákra nem jött, és a facebookját sem használta. Amikor próbanapokon voltam, egyetlen egy szabad hely volt. Pont mellette.:) Azt hiszem 24-en voltunk vagy ilyesmi, már nem emlékszem. Nem sok esély volt rá, hiszen ő menőnek számított. Aztán volt egy borzalmas nyaram, alig beszéltem az új osztállyal (nem volt gáz egyáltalán amúgy, ők már akkor befogadtak). Aztán hirtelen elkezdődött az év. Próbáltam sokszor őt elérni, de már homályosak az emlékek. Eleinte nem akart befogadni. Aztán egyre jobb lett a kapcsolatunk. Fiúkkal voltam szünetekben, ebédnél, haza úton (ez már 8. osztály 14. életév). Na igen, hazaút.
F2-vel próbanapokon találkoztam először, ő nem járt külön hittanokra. Ő az egyik leghelyesebb a fiú társaságból, zavarba jöttem amikor bemutattak neki. December környékén, 8.-ban, 2017-ben, ő is elkezdett tetszeni. F1 iránt az idők elteltével egyre többet éreztem, belészerettem. Nagyon. Szenvedtem utána, viszonzatlan volt, sokszor ellökött. Szóval tél kezdetével mi hárman (+ néha F2 öccse a háttérben) elkezdtünk együtt hazajárni. Kb 10-15 percet töltöttünk együtt, de azok értékesek voltak. Leszálltunk troliról, elköszöntünk F2-től. Volt, hogy direkt megöleltem F1 előtt, hátha féltékeny lesz. Nem. F1-gyel sokat dumáltunk még trolizás után, néha csak kettesben lesétáltuk az utat. 8.-os külön hittanokra is együtt várakoztunk/mentünk. Elkezdett megnyílni felém, barátjának tekinteni. Aztán egy régi osztálytársuk eljött a sulis karácsonyi bulira és F1-et mintha kicserélték volna. Nagyon bunkó volt. Kiábrándultam belőle. Legalábbis azt hittem. F2-nek elmondtam mindent, lassan ő is megtetszett. Bár nekem tipik mindenki megtetszik:') Aztán pici fiú-szünetet tartottam. Nem beszéltem velük, de minden ugyanaz volt. Vágytam rájuk, az ő csoportjukba mentem, próbálgattam melléjük ülni, ilyesmi. 2018. 2018-ban járunk, mondjuk tavasznál. Szeretem F1-et, F2 legjobb barátom. Legjobb barátnőm hirtelen belémszeret. A másik pillanatban már elveszem tőle és magamtól is az első csók lehetőségét. Otthagy. Jön egy random fiú. Elhittem, de nem volt semmi érzelem. 1x csókolóztunk. Eközben F1-et engedem el, szép lassan. F2-vel egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Fizikálisan is, levágtunk a privát szférankból. Aztán június. Osztálykirándulás. F1-et elnézegetem a távolból. F2-vel vagyok. Vonaton mellette ültem. Órákat beszéltünk. Míg egyik este nem ültünk le úgy komolyan beszélni. Mindenről. A pornóról, jeez. Aztán kiderült, hogy egyik "barátnőm" kihallgatott minket. Rosszul lettem. Aztán a menők felelsz vagy merszet indítottak. F1 nem volt ott. Egy másik lánnyal volt, akire mindig is féltékeny voltam (ő is rontotta el a hírnevem még eleinte). Olyan feladatokat kellett csinálni, hogy látszódott rajtunk, hogy egymásnak akarjuk (semmi komoly). Aztán utolsó pörgetés. F2 és én. Mondom ezt nem hiszem el. Nagyon vert a szívem. Végülis csak egy szemrepuszit kaptunk, de imádtam. Másnap elmondtam neki, hogy meg akarom őt csókolni. Meglepődött nagyon, ő nem volt valami extravertált személyiség. Nem történt semmi. Másnap vonaton hazafelé szintén együtt ültünk. Kézenfogva. Adtam egy puszit az arcára. Másnap csókolóztunk, anyummal is találkozott (sulis dolgok miatt, de anyu akkor már tudta). Ő elfogadott engem. Mindenhogy. De. Csak mert én vagyok neki a legelső, kb mindenben. A legelső, aki érdeklődött iránta és a többi. De azóta már megszeretett. Nem foglalkoztam F1-gyel, jobbat érdemeltem nála, barátnak oké volt. Ez 2018 június közepe. Imádtam F2-t, álombarát volt. A tipikus udvarias herceg, akiről azt hisszük nem létezik. De tudni kell, hogy én sosem voltam boldog gyerek. Rosszban nőttem fel. Apu elment, lett másik nője, 1 évvel születése után megtudtam,hogy lett egy öcsém, anyunak volt 2 barátja. Egyik leszart, másik picit szociopata. Osztályom bántott. Suli bántott, megint másik dolog. Egy depressziós kaki galacsin voltam. Ilyenkor szokott az lenni, hogy jön a hős és kiszed a depiből, de sosem tudott. Nagyon mély, pszichiátriára is jártam. Ez befolyásolja az egész életem, néha mintha a testem is fájna. Ja és testképzavarom és pánikbetegségem is van. Szóval sok minden. Nem bírtam megmaradni mellette, nem tudom felfogni ezt a sok szeretet egyik napról másikra. Megcsaltam. Többször. Tagadhatatlan, hogy szeretem. Egyszerűen érzem. Megtennék érte bármit. Másfél éve együtt vagyunk, ő is szeret. Megbocsátott mindent. Nagyon jó. De F1 újra előjött. Mikor idén nyáron elkezdtem dolgozni. Egyszerűen csak hasonlít a munkatársamra. Mindenhol őt látom és nem tudom elfelejteni az érzéseim. +azóta ugye 1.5 év telt el = érettebb lett. Újra nagyon jó barátok vagyunk. Hárman. Az első és második igazi szerelmem. Nagyon-nagyon nehéz. Szilvesztert is 3an együtt töltöttük. Ekkor jöttek elő újra az érzelmek. Chilles volt, nem is ittunk kb, lelkiztünk. Szeretem F1-et. F2-t is. F2-t sosem hagynám el, csakis F1-ért. F1-nek elmondtam. Úgy érzi, mintha egy rémálomban lenne. Meg is értem. Én se voltam se korrekt, se épeszű. Mindenedetre úgy érzem van esélyem. Ha lefogynék, vékony lennék. Sokat számít. A vége szerintem elég gyerekes lett, de nem tudom ennél érthetőbben megfogalmazni.
+ F2-nek ismerem a szüleit, ő is enyéimet, egész család ismeri őt. Elterveztük jövőnket. Nehéz így elengedni valakit. F1 szerelme nélkül viszont nem akarom. F2 ezt az esetet még nem tudja. Mérhetetlen mennyiségű fájdalom érné őt. Utolsó csepp lenne a nagyon nagy vázájában.. De én szenvedek. Azt hiszem ennyi lenne. Úgy érzem, mintha még lenne bennem szó, de most nem jön.
16/L :)
Egy ujjamon megszámolnám, hogy hány kérdés van amire válaszoltam, az is ez az egy lenne, mert ezt nem tudom mellőzni. Egy kapcsolatba nem elég a szerelem és a szenvedély, ez nem épít ki egy életet és nem nevel fel gyerekeket. Az összhang, a tisztelet és a minőségi idő az ami összefogja a kapcsolatot, a szerelem nem tart ki egy életen keresztül, ezt felváltja a szeretet. Csak gondolj bele, ha F1-el elmúlik ez a tűz, mi marad, egy értéktelen felesleges kapcsolat. Ott van melletted a biztos pontod, aki talán téged szeret a legjobban a világon. Viszont, most mennyi lehetsz, 16? Ez most egy önző gondolat lesz, de az ember magáért él, F2 hiába nem érdemli meg, hogy átverjék, te nem érdemled meg, hogy szenvedj. Márpedig amég F1-el nem élitek ki a tüzetek, addig ez marni fog. F2-től megkapod a kapcsolat reális oldalát, F1-el meg titokban a háttérben felhőtlenül boldog lehetsz addig amég arra szükséged van és el nem múlik, ha meg véletlen jobban kiismernéd, megtudod majd mit szeretnél. Jelenleg, ha nem mind a kettő fél mellett döntenél lelki ronccsá tennéd magad. Legyél önző kicsit.
18L, aki a te cipődben járt sokáig és megért
válasza:
válasza: válasza:Huhh.🤔
Végigolvastam.🙃💪
Tanácsot nem tudom, hogy mennyire tudok adni, de ha kicsit odafigyelsz a gondolatokra (hogy ne cikázzanak ennyire), szerintem jókat tudnál írni.😇
Ja, és én is meglepődtem a végén a 16/L-től. 🤷😅
Mellesleg ez a kor az, amikor próbálsz rátalálni az igazi önmagadra. Nekem sokat segített pl a jóga/pilates ahova jártam. Segített kiüríteni az agyamat, átértékelni a dolgokat, helyes testtartást segíti, ami önbizalmat is tud adni, stb. (Láttam, hogy ez már ennél a sokak által ,,humbugnak,, titulált tevékenységnél komolyabb eset, de mellékesen valamennyit biztos segítene, nekem segített, de mindenki találja meg a számára előnyös tevékenységeket.) Egyébként nekem szerintem nem nagyon volt testképzavarom, kb 9-10 éves korom óta tudom mindig, hogy honnan kb mennyit akarok eltüntetni. Az már egy másik dolog, hogy nem sok motivációm van... De most nem is ez a lényeg, hanem ahhoz a gondolathoz akartam eljutni, hogy ha kimegyek az utcára és elfog az ,,úristenmitgondolnakrólamazemberekremélemnemgondolnakrosszat,, érzés és társai, akkor eszembe jut, hogy van ez a nagy világ, amiben ha egy ember azt gondolja, hogy nagyobb a pocim vagy valami hasonló, az mennyire kicsi dolog más dolgokhoz viszonyítva. És miért is kéne, hogy egyáltalán érdekeljen? A társaságomhoz tartozik? Nem. Ezzel befolyásolja nagyban a jövőmet? Nem. Akkor meg kell, hogy érdekeljen engem? Nem.🤷💪
Bocsánat, hogy kicsit off, és a fő problémára nem igazán tudtam reagálni, de én szeretem egy képen is a részleteket megragadni, hiszen, ha azokkal nem törődök, akkor ki fog? 🤔😃🙃😇
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!