Nem tudom elfelejteni az exemet. Mivel könnyíthetném a lelkemet?

Tudom, hogy ez minden ember életében megtörténik, és ezen át kell mennie, hacsak nem olyan szerencsés, hogy az első szerelmével együtt legyen..:D nah mindegy...azért írom ezt le, mert úgy érzem, hogy így kicsit meg könnyebül a lelkem...és talán helyesbítek a kérdésemen, mert igazából erre a Jóisten se tud választ adni, viszont aki hasonló cipőben jár szívesen meghallgatnám a történetét. Első fiúm volt, és első is mindenben. Nem voltunk sokáig együtt, egy 3 hónap volt, eleinte nagyon negatívan álltam hozzá..hogy is mondjam, nem tetszett, meg osztálytársak is voltunk...de szép lassan bele szerettem...életem egyik legjobb időszaka volt az, de tényleg. Mindig láthatatlannak éreztem magam, pedig mindig benne voltam a "menő" csaj bandákban. De én mindig kilógtam azzal h nem pasiztam, nem buliztam, elég elvont voltam/vagyok, kinek fura kinek egyedi öltözési stílusom van, de vicces vagyok, ezért szerettek.:D Ezzel arra akarok kilyukadni, hogy amikor vele voltam, kb én voltam mindenben a középpont. Jó ez egoistán hangozhat..de én voltam a banda feje, aki mindig a kis bulikat szervezi, aki a beszélgetésekben a szóbajnok, akit mindenki szeret. Hirtelen annyi fiúnak tetszettem, még a haverjai is furák voltak...fura volt, mert régen kb egy se, nem h ennyi fiú szépnek tartott. Úgy éreztem, h csak falom az életet. Egyik barátnőm kérdezte hogy mire vágyok még az életben? Erre én aki világ életében negatív volt, azt mondtam, hogy semmire, mert mindenem megvan. Felvettek egyetemre, voltak barátaim, jártam bulizni, és volt Ő nekem. Viszont a jóból is megárt a sok..Nem csaltam meg! Viszont gondolatban, mikor az a sok pasi nyomult...Annyira hihetetlen volt számomra, és nem hazudok jól esett, mert hiába voltunk együtt nem volt nagyon önbizalmam. Talán most ezért súlyt engem a karma, meg azért. hogy nagyon féltékeny voltam...meg szókimondó. Igazából ezért lett vége, elég gyerekesen, mit ne mondjak. Valahogy nem tudtam azt feldolgozni, hogy nem egy jó hírű lánnyal beszélget. Így a végére már eléggé sűrítek..a lényeg, hogy chatbe dobott, és megírta, hogy nem szerelmes. Szeret, de nem szerelmes...ez akkorát ütött bennem, hogy azóta csak gyötör...Nagyon hiányzik ez az egész...nem épp a "sztárság", hogy központi ember voltam...Azóta csak zuhanok. Eltűnt a régi bandám, utálom az egyetemet, állandóan beteg vagyok, minden az ellentéte, mint akkor volt...Ő már jóba van lányokkal, én meg kb az utolsó csöves vagyok. Egyszerűen nem tudok túllépni rajta, rettenetesen hiányzik...de olyan könnyen eldobott, mintha sok lennék az egy közül, de nekem ő volt az egyetlen.