Nincs semmim, mit tegyek? Bővebben lent.

Kezdem az elején. Kiskoromban váltak el a szüleim, nagyon megviselt. Csóróságban éltünk, apám vert, anyám magával volt elfoglalva, alapsuliban végig csesztettek, én voltam mindig az áldozat, sokszor megvertek és rávettek dolgokra, amiket nem akartam. Egyetlen egy haverom van, akivel már 10 éve haverok vagyunk. Megtaláltam az igazit, a nagy Őt, de ő majdnem 3 év után titokban találkozgatott egy taszító sráccal. Párszor találkoztak, nem csalt meg, de szerinte már nem olyan a kapcsolat mint régen, hiába próbáltam bizonyítani, de ő nem tudja mit érez és ma elhagyott. Nem bírom idegileg azt, hogy a számomra legfontosabb személyt elvesztettem. Nem tudok barátkozni és ismerkedni senkivel, mert nem bírok tömegben lenni, nem járok diszkókba, sem szórakozni, csak otthon szoktam. Csavarogni jártunk mindig, meg vacsizni, mozizni, szóval azzal sem volt gond igazán. Évek óta depressziós vagyok, mindent titkoltam, végül régen pszichiáterhez kerültem, gyógyszereket is szedtem. Nem találom a helyem, a társaságom, nem találom az összhangot. Az életem szerelmét is csak azért ismertem meg, mert minden családi összejövetelen ott van, hiszen a nevelőapum rokona. (nekem nem rokon, nyugi) Így vele már gyerekkoromtól ismerjük egymást és úgy könnyen ment. Gyakorlatilag együtt éltünk már és mindent együtt csináltunk. Együtt vesztettük el, mindenféle őrültséget kipróbáltunk, bejártunk egy tucat országot, mindenféle eseményeken részt vettünk. Apró vitákon kívül a tökéletes kapcsolat volt. Nem ő az első barátnőm, de az első, akire első pillantástól láttam, hogy ő más, ő különleges. Nagyon sokáig kerülgettük egymást míg egymásra találtunk. Éreztem, hogy ő lesz a feleségem, erre ez beütött... Állítólag nem a srác miatt akarja, hanem az érzései miatt. De tudom, hogy senki és pláne nem ilyen jött-ment senki nem fogja tudni megadni neki azt, amit én megadtam neki. Egyáltalán nem folytottam el a szerelmemmel, ellenkezőleg, mindketten igényeltük ezt, ami kicsit az utóbbi pár hónapban megromlott. Már általános óta gyötörtek öngyilkos hajlamok és számtalanszor vágtam magam. Soha senkinek nem feleltem meg, utáltam és utálom magam, egyáltalán nem vagyok elégedett önmagammal. Mindezt az érzést csak ő volt képes elnyomni bennem. Mit tegyek? Nem látok kiutat ebből és össze vagyok törve.