Szerintetek ráírjak ebben a helyzetben a lányra? Lehetnek komoly szándékai, vagy ezt vegyem elutasításnak?

Hát végül nagyjából egy amolyan kettő közötti állapot derült ki. :D

Szóval nem is akart elutasítani engem, de komoly szándékai sincsenek velem. Mint kiderült, épp alakulóban van egy viszonya egy másik fiúval, szóval velem barátságnál komolyabb kapcsolatot nem szeretne kialakítani. Ennek persze nem örülök, annak viszont igen, hogy ha csak ennyi idő után is, de legalább őszintén és nyíltan megmondta nekem, még mielőtt bármi komoly kialakult volna. Illetve azért az is pozitív a történetben, hogy ezek szerint jó emberismerő vagyok, mert én is egy relatíve korrekt embert láttam benne.

Akik pedig válaszoltak a kérdésemre, és bátorítottak, azoknak köszönöm szépen, mert ha nem írok rá újra a lányra, akkor egyáltalán nem biztos, hogy ez kiderül. Tényleg igaz az, hogy jobb tudni az igazságot, még akkor is, ha az nem feltétlenül jó hír, mint bizonytalanságban élni. :)

#9: Semmi baj, azért neked is köszönöm, hogy válaszoltál, valószínűleg jól döntöttem, hogy legalább ráírtam.

Így utólag végiggondolva nekem mondjuk kicsit furcsa a helyzet, és most már nem feltétlenül gondolom azt, hogy őszinte volt velem, legalábbis decemberben, mikor a vizsgaidőszak utánt javasolta. Itt én alapvetően két lehetőséget látok: ha tényleg találkozni szeretett volna velem, és valóban nem volt ideje, akkor hogyhogy egy másik fiúra volt, akit adott esetben még kevésbé is ismert, mint engem? Ha pedig már akkor alakulóban volt a viszonya a másik sráccal, akkor miért nem mondta egyszerűen azt, hogy foglalt? Sokkal egyszerűbb lett volna, és én se rágódtam volna rajta annyit. Nem egészen értem ezt a logikát, viszont kezdem látni, hogy miért mondják a lányokra, hogy nem lehet őket megérteni. :) Ha ehhez esetleg tudtok fűzni bármilyen gondolatot, tippet, azt megköszönném.

Hozzá kell tennem, én is naiv voltam, mert elhittem, hogy ebből még lehet komoly esélyem, miközben az azért nehezen hihető, hogy ha szeretnék találkozni valakivel, akkor ne tudnék rá 2-3 órát szakítani akár a vizsgáim között is.

Illetve még egy tanulságot tudok levonni, hogy nem szabad halogatni a dolgokat, mert attól jobb biztosan nem lesz. Még decemberben, a randira való elhívás előtt egyszer esett a hó, és beszéltük is facebookon, hogy milyen szép, meg mennyire jó a hóban sétálni. Ő pedig azt mondta, hogy egyébként le kéne mennie vásárolni, de nincs kedve, mert "hideg van". Ennél persze kicsit hosszabb volt az üzenetváltás, de nagyon az jött le belőle, hogy szeretné, ha elkísérném, és ráadásul ez nekem akkor és ott is eszembe jutott, mégsem cselekedtem, amit utólag igencsak megbántam. Persze azt nem tudom, hogy valójában mennyire múlt rajtam a dolog, de mindenképpen rossz érzés, hogy úgy érzem, én is hibás vagyok ebben.