Miért van kettős érzésem?

Félsz a visszautasítástól, ez hátráltat.

Szerintem kezdeményezz nála, semmi veszítenivalód nincs, ha nem jön össze, nem lesz benned az az érzés, hogy " mi lett volna, ha...", hanem büszke lehetsz magadra, legalább megpróbáltad. Igen, rossz a visszautasítás, de benne van a pakliban.

Ha pedig összejön, akkor meg éltél a lehetőséggel és nyertél.

Korral jár. Gyakorolni kell. Belejössz.

Tudnod kell, hogy a másik fél is ugyanazokkal a szorongásokkal küszködik, mint te.

Ez, ugye, már kicsit lazíthat a szorongáson.

Aztán: lazán, könnyedén kezdeményezz beszélgetést, mintha bármelyik sráccal tennéd. Akkor kevésbé görcsölsz. (Persze normálisan, udvariasan.)

Fontos, hogy ne játszd megvmagad, legyél önmagad, légy természetes.

Keresem a szót

1. Én még nem tudom, hogy fogjak hozzá,

Én még nem tudom, hogy kezdjem el,

||: Keresem a szót, keresem a hangot. :||

2. Tudom, elmondva másképp hat minden.

Félek, nem értesz engem majd meg,

||: Keresem a szót, keresem a hangot. :||

R1. Nézd, én már lassanként nem hiszek senkinek,

Mégis mindinkább érzem, hogy szükségem van nagyon rád,

Rád, rád, ó nagyon rád, rád, rád.

Hidd el nekem!

3. Én még nem tudom, mi az, mit érzek,

Én már mindenben kételkedem.

||: Keresem a szót, keresem a hangot. :||

4. Így hát légy kicsit megértő, kérlek,

Néha őszintén segíts nekem!

||: Keresem a szót, keresem a hangot. :||

R2. Nézd, én már lassanként nem hiszek senkinek,

Mégis megkérlek, ne menj el, ne hagyj el, egy kicsit várj,

Várj, várj, egy kicsit várj, várj, várj,

Türelmesen!

[link]