Megcsaltam a barátomat, mondjam el neki vagy maradjak a kegyes hazugságnal?

"Nem szeretném összetorni a szívét."

Ezt sajnos már ott elrontottad, hogy mással enyelegtél. Vagy előtte gondolkodol, vagy ha már megtetted, akkor lesz annyi gerinced hogy beszélsz vele. Azzal hogy nem mondod el neki, nem őt véded, hanem magadat. Magadat véded attól, hogy kidob, elterjeszti mit tettél, megutálnak a haverjai, stb. Itt már nincs szó az ő érzéseiről, mert ha azokat tartottad volna szem előtt, nem csaltad volna meg, hanem szakítasz vele tisztességesen, mielőtt más karjaiba veted magad.

Szóval a kérdés inkább: lesz elég bátorságod és gerinced kiállni elé, vagy inkább alattomos módon elhallgatod az igazságot, mert félsz a következményektől?

Szerintem szakíts vele. ( Nem vagyok utálkozó, ez a tényleges személyes véleményem. )

„Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba.“ - állítólag Johnny Depp

Szia!

Mi lett végül? Megmondtad?

A megcsalásnak nagyon sok formája van és minden embernek más számít megcsalásnak. Itt van például ez:

a barátommal azután jöttem össze, hogy több éves kapcsolata ment tönkre (beleértve eljegyzést is), többek között azért, mert hűtlen volt. Nekem sosem volt előtte kapcsolatom, még csak szerelmes sem voltam soha. Amikor összejöttünk, 22 éves voltam. Az ismerkedés során egyébként mindent elmondott, úgymond tiszta lappal, mindennek tudatában kezdtünk bele. Számára a testi hűtlenség és az érzelmi hűtlenség két külön dolog, szerinte férfi esetében a testiség megbocsátható és kisebb bűn és nem számít úgymond megcsalásnak. Nem egyszerű nekünk, távolság is van plusz egy teljesen tapasztalatlan szereplő vagyok a történetben. Négy hónapja voltunk együtt, nagyjából addigra kezdtem én is biztosnak érezni a kapcsolatunkat, amikor egy bulin lefeküdt egy másik nővel. Azonnal bevallotta nekem, pocsékul érezte magát, de elmondta. Én nagy szemekkel hallgattam, és egyszerűen semmilyen hatása nem volt rajtam. Igazából számítottam is rá, nem is lepődtem meg. Különben is, most mit csináljak? Szeretem és az a másik neki semmit se jelentett, még a nevét se tudta, különben is, a megiskmerkedésünkkor kielemeztük ezt a témát, hogy ő hogy viszonyul a hűtlenséghez. Igazából nyugalmat és hálát éreztem, hogy elmondta nekem. Sokkal rosszabb lett volna, ha nem teszi.

Pár hónappal később mással megint előfordult, ezúttal egy fesztiválon, ahol nagyon berúgott mind ő, mind a másik nő. Ez a nő viszont már közeli ismerőse. Ezt is elmondta, azonnal. Még rosszabbul érezte magát. Megmondom őszintén, ekkor meglepődtem, de mégsem volt bennem semmi harag vagy düh vagy csalódottság, csupán meglepettség és mérhetetlen bánat azért, hogy emiatt most ő rosszul érzi magát. Persze úgy voltam vele, érezze is, de attól még rossz nekem is, ha lelkileg szenved.

Szóval kétszer félredugott, és én hálás vagyok érte, hogy elmondta, így sokkal jobban kezelhetem én is a helyzetet.

Viszont.

Amikor ő az első alkalommal megbotlott, kb. előtte egy hónappal - én is... Sosem voltam még igazán részeg, de egy bulin rohadtul leittam magam. Véletlen volt, a vodka gyorsan üt. Volt egy srác, akit akkoriban ismertem meg, átutazó cserediák volt, és irtó szexi volt. És sajnos elkezdtünk csókolozni és... Megtörtént. Utána egy héttel a srác már haza is utazott, vége volt a csereprogramjának. Hogyan vélekedek erről? Először is, részeg voltam, nagyon,nem tudtam tisztán gondolkodni. A nem-nem-nem szólt a fejemben, mégis megtörtént. Egyébként már félig aludtam is a piától, szóval utána csak bezuhantam az ágyamba és elaludtam másodpercek alatt. Másrészt számomra a szexualitás Pandora szelencéje volt, merően új és izgalmas terep. És a távkapcsolatomnak se volt ideje megszilárdulni, akkor még irtó nagy bizonytalanság volt bennem.

Akkor, amikor bevallotta az első alkalmát, nem mertem elmondani. Eltelt már egy hónap azóta, és úgy voltam vele, ez így még jobban fájna, hogy nem azonnal mondtam el neki. Mégis, visszatekintve az volt az utolsó esélyem, hogy elmondjam neki, de attól féltem, egy ilyen labilis esetben csak elősegítem további balesetek megtörténtét. Azóta közel másfél év eltelt. Nagyon szeretem, nagyon tisztelem. Szeretném az életem leélni mellette. Tisztába vagyok a hibáival. Az első pár hónapban a saját balesetemmel nem foglalkoztam, hiszen nem fog megtörténni soha többé mással sem, most már bizonyos vagyok a saját kapcsolatomban is és különben is, nem voltam beszámítható az alkoholtól."Nem számít", hiszen soha nem fog előfordulni velem és nekem semmit nem jelentett.

De aztán, ahogy a mi kapcsolatunk fejlődött és látni kezdtem, mennyire szeret és én is egyre jobban szerelmesebb lettem belé (mert olyan nincs, hogy "szerelembe esni", ez egy folyamat), előjött ez a rég eltemett emlék. Megfogadtam, hogy soha nem mondom el neki, mert csak kárt és fájdalmat okoznék vele, értelmetlen. Cipeljem csak én a súlyát. De az a súly csak most kezdett el rám nehezedni. Nem tudok vele mit kezdeni. Talán egyszer a megfelelő időben elmondom neki, de az azóta eltelt idő jelenleg csak súlyosbítja a helyzetet. Meg kéne bocsátanom magamnak. Még szarabbul érzem magam, hogy ő ezen a téren őszinte velem, én meg ezt elhallgatom tőle. Szerintem akkor sem kéne tudnia, de nyilván nem fair részemről. Plusz ő a női testi hűtlenséget elfogadhatatlannak tartja. Ha belegondolok, tényleg más, nem lehet egy lapon említeni a két nem hűtlenségét. Teljesen más pszichológia van mögötte.

Azért meséltem ezt el, hogy lássa az, aki elolvassa, hogy vannak komplikált esetek. A kérdésedre a válaszom az "igen", habár ezt késlekedés nélkül kell megtenni, azóta eltelt pár hónap, ha eddig nem mondtad el neki, most már nehezebb lesz.