Tudtok írni romantikus sztorikat?

Szia nem tudom hogy fiu vagy lany vagy de minden esetre leirok egy sztorit a volt baratnommel... Ja en egyebkent 17F vagyok

Hat ez azon a napon volt mikor osszejottunk... Elotte mar egy masfel honapja talalkozgattunk irogattunk messengeren meg hasonlo

Es egy hetvegi napon elmentem hozza. En varosban lakom o pedig egy tolem 10 kmre levo kis faluban.. Elmentem hozza busszal. Bemutatkoztam a csaladjanak megmutatta a hazukat meg ilyenek

Egy jo ideig csak beszelgettem vele akkor jatszottunk a kutyajaval

Es akkor jott bennem az erzes hogy most kell letisztazni mindent

Igy hat mondtam neki hogy menjunk el setalni

November volt kicsiket hideg volt

Leultunk egy ilyen padra ami folott volt teto (biztos van ennek pontos neve de nem tudom xdd)

Kb 1 oran keresztul csak beszelgettunk es akkor jott egyszer csak egy kinos 1 perces csend es akkor mar nem is tudom hogyan de belekezdtem akkor hogy akkor mi most osszehojjunk

Azt hozzatennem hogy kozepsuli 9.ben latott meg a suliban es o irt ram. Mar 2 het utan oda voltam erte

Na es akkor ott folytatodik hogy nyilvan tudta hogy ma el fog jonni az ideje hogy akkor kimondjam a szavakat

Igazabol nem is beszeltem sokat mert minek.

Nagyon izgultam es elkepesztoen pillangozott a hasam abban a pillanatban. Ultunk... Megfogtam a kezet... Raneztem es csak annyit mondtam neki hogy szeretlek

Erre o azt mondta: En is szeretlek...

Egymashoz hajoltunk es megtortent az elso csok....

Ne ertsd felre nem hianyzik... De ha erre a pillanatra gondolok konkretan konnyezek.... Egyszeruen eletem egyik legszebb pillanata volt

Es akkor csokoloztunk ott egy jo darabig... Es kozben akar egy filmben el kezdett esni az eso

Elkezdett fazni... En pedig raadtam a dzsekimet... Es utana kb meg vagy fel orat ott ultunk es csak oleltuk egymast. Mondta hogy fazik en meg akkor mondom felmelegitelek

Es akkor lassan elindultunk vissza a hazaba. 5 perc seta volt kb hazaig.. Es addig is teljesen szakadt az eso. Es hogy romibba tegyem mondtam neki hogy mi lenne ha folvennem a hatamra es gyors hazafutnank... Folkaptam es hazafutottunk.

Utana lefekudtunkbaz agyara es meg sem szolaltunk csak atoleltuk egymast es csak fekudtunk

Hat ez volt eletem egyik legszebb napja

Vegul en szakitottam vele masfel eve... Hiaba hogy nem hiányzik de ezt a napot barmikor meg tudnam ismetelni... En erzelmes srac vagyok es egyszeruen barmit megadnek hogy ujra igy erezzek valaki irant

Remelem tetszett a kis sztorim

Bocsi hogy nem irtam ekezeteket😂

Huhh.. Ez hosszú lesz.. Hat igen, egy adag szenvedés, de romantikus :"D

Gyülekezetből ismertem a srácot. Év elején mindig csak páran voltunk, ahogy jött az évvége, úgy lettünk egyre többen a csoportban (konfirmacio előkészítő.. Hat igen, 15 éves koromban konfirmaltam a 12 helyett 😅)

Szóval az előkészítő elején egy tök jó közösség alakult ki. A sráccal mindig egyfele mentem (én a buszhoz, ő haza) és mindig tök jól elvoltunk. Aztán az a nap.. 😅 Mai napig tisztán emlékszem még a párbeszédünkre is..

Valahogy sosem került szóba egymás szerelmi élete. Egyszer épp a szokásos úton mentünk haza, nagyban röhögcséltünk, majd megérkeztünk a leágazáshoz, ahonnan "el válnak útjaink" :"D Szóval ő jobbra megy én meg az az úton sprintelek a buszhoz :"D

Majd így hirtelen mondja: "Nem akarok tovább várni ezzel, /azénnevem/.."

Erre idehajolt hozzám, és megcsókolt. (Mindkettőnknek első csókja volt)

Hát igen.. Amikor hajolt felém, annyira leblokkoltam, hogy hagytam a srácnak, hogy megcsókoljon.

Mivel hát egymás szerelmi életéről sosem beszéltünk és én akkor reménytelenül szerelmes voltam egyik srácba, aki a csapattársam. (Ooo, igen, sportoló lennék.. És gyakran a fiúk mezőnyébe is indítanak 😅)

Én pedig mit sem sejtettem arról, hogy belém szeretett..

Mikor elhajolt tőlem, én szomorúan ránéztem és mondtam neki, hogy "Sajnálom", mivel többet nem tudtam kinyögni magamból, mire ő egyből levágta mi a szitu, és megkérdezte, hogy "Van valaki?"

Tisztán emlékszem, annyira össze voltam zavarodva, mint még soha.. Háttérbe a buszom meg épp elment.. Hat mondom, a busz és a barátság is oda..

Mondtam, hogy "Nem.. Igen.. Csak.. Ő nem szerelmes belém" (vagyis valami ilyesmit kapartam ki magamból), mire sarkon fordult és lelépett. Én meg utánafutottam ééés az egész utca örömére üvöltöztünk valami ilyesmit:

-Hee, Xy(az ő neve), várj már. - mikor beértem, és csak akkor volt hajlandó megfordulni

-Mire? Most csókoltalak meg és közlöd, hogy amúgy van valakid?

-Honnan kellett volna tudnom, hogy..

-Hogy szerelmes vagyok beléd?

És igen, elállt a lélegzetem.. Meg soha senki sem vallotta szerelmet.. Hát csúcsszuper, kösz élet, hogy most b4szol ki velem :"DD

Miután erre nem feleltem, ő csak annyit mondott, hogy itt van a következő busz.. Ees lelépett.

Tisztán emlékszem, szinte sírva mentem föl az egyik barátnőmhöz, aki onnan 2 utcára lakott.

Ez volt januárban.

Az ő szülinapja márciusban van, én meg úgy voltam vele, egye-fene, megpróbálok kibékülni vele. Felköszöntöttem, és a postaládájába is dobtam egy kis ajándékot (egy bor karkötőt, rajong az ilyenekért)

Majd erre nem igazán kaptam választ..

Az én szülinapom az április legelején van, kb 3 héttel az ő szülinapja után.

Este, olyan 22 óra környékén csengettek hozzánk.. és bumm, ő volt az *-*

Szóval akkor kimentünk sétálni, és akkor tisztáztunk mindent.. Én azóta, amióta megcsókolt, elkezdtem valamit érezni iránta, ő pedig még mindig érzett irántam valamit.. Úúúgyhogy aznap csillagnézés közbe újra megcsókolt.. És hujujj, mekkorát kaptam a fejemre, mikor hajnali 3-kor mentem haza :"DD

De így utólag, teljesen megérte.. Azóta együtt vagyunk *3*