Miért utál az exem? Többi lent

osztálytársak vagyunk, már több mint fél éve szakítottunk, közbejött egy nyári szünet. Viszonylag komoly volt a kapcsolatunk, nagyon szerettük egymást, de nem működött a dolog pár külső tényező miatt. Megbeszéltük közösen hogy szakítunk, amikor nagyon viharosak voltak köztünk a dolgok, ez rendben is volt. Nagyon jól működött barátként a dolog, mikor rájöttem hogy emiatt kár volt szakítani, meg tudtuk volna oldani. Elkezdtem szánalmasan viselkedni, visszakönyörögni magam hozzá mert kétségbe estem (ennek már azért egy elég jó ideje), de hamar abbahagytam. (Hozzá tenném hogy szakítás után nem csak én léptem túl nehezen, amikor vissza akartam menni hozzá, hanem szórakozott velem, mindig át akart jönni, ígérgette hogy csak szünet kell neki, többször megcsókolt, szóval nem hibáztathat) Azóta a srácnak üldözési mániája lett, bármit csináltam (hiába voltam már túl rajta) azt hitte miatta teszem, próbált fájdalmat okozni, mindig meg akart siratni, pletykákat terjesztett rólam. Azt hittem ez egy nyár alatt lecseng majd, sikerül neki is lezárnia, nekem nyáron volt egy kapcsolatom(nem hiszem hogy eljutott hozzá), mégis próbál szándékosan elkerülni, már nagyon gyerekes formában, direkt kiröhög bármit csinálok, pedig már szakítás után megbeszéltem vele hogy nem akarok tőle semmit és meg is értette. A mai napig ha meglát szándékosan elfordul, ha alkalma van rá beszól, ha meghall egy zenét amit sokat hallgattunk közösen akkor beszól, hogy “jézusom, de rühellem ezt a számot. Folyton próbálja elérni, hogy én érezzem szarul magam. Néha ha jó kedve van, véletlenül rendes velem. Miért csinálja ezt? Miért nem bír normális ember módjára viselkedni? Miért kell utálkoznia? Miért engem hibáztat, vagy akar fájdalmat okozni, amikor sosem bántottam? Próbáltam nem foglalkozni vele, de kiprovokálja. 17/l