Mit kéne tennem ebben a helyzetben?

Szóval kb egy és fél éve, megismertem egy játékon egy srácot. Én írtam rá először,mert volt egy közös barátunk aki azt mondta hogy jófej. Nos, tényleg az volt, ezután mindennap beszélgettünk. Neki volt barátnője, és nekem is volt barátom. Viszont én rengeteget veszekedtem a barátommal (innentől legyen a neve Gyökér) és ő is a barátnőjével (ő legyen... Borsófőzelék.. *random*)

Szóval nem sokkal ezután tanácsokat adtunk egymásnak a sráccal, hogy hogy béküljünk Gyökérrel meg Borsófőzelékkel,stb. Egyik este pedig ráeszméltem, hogy a srác sokkal de sokkal fontosabb lett mint Gyökér. Egy pár nappal később ezt közöltem is vele, és azt mondta hogyha egyszer mindketten egyedül maradunk akkor megpróbálhatjuk ha akarom. Nos nem sokkal ezután szakított velem Gyökér. Kicsit rossz volt mert "együtt voltunk" már elég régóta. Azért idézőjeles mert először csak nagyon jó barátok voltunk aztán mivel 13 éves voltam amikor jártam vele ezért nyilván csak elmentünk fagyizni meg megöleltem néha.(Jó,adtam neki egyszer egy szájrapuszit)

Tehát miután Gyökérrel szétváltak útjaink kicsit el voltam kenődve, de a srác aki közben a legjobb barátom lett próbált felvidítani. Nem mentek jól a suliba se a dolgok mivel állandóan szivattak, és voltak öngyilkossághoz kapcsolódó gondolataim is. Anyám szép szóval egy alkoholistára hasonlított és nem igazán ért rá velem foglalkozni mert éppen másokkal feküdt az ágyban és khmm. (Miközben egy szobában laktunk!)

Tehát a legjobb barátom próbált segíteni, és énis neki mert ő továbbra is veszekedett Borsófőzelékkel és neki sem mentek túl jól a dolgai.

Egy idő után azt vettem észre hogy nem tudok nélküle élni. Ha rezgett a telefonom izgatott lettem hogy hátha ő írt, ha telefonáltunk mindig majdnem elsírtam magam mert túl boldog voltam. Így visszanézve nem tudom, hogy ez szerelem volt e... De rengeteget törődött velem és ez volt az egyetlen dolog ami életben tartott.

Ezután egyik este elmondtam neki hogy hogy érzek. És hogy szerintem ez nem csak baráti. Azutám minden egyes nap megírtam neki, mert hogy mondjam.... Boldognak látszott tőle,és boldog voltam hogy leírhatom ezt neki. Viszont Borsófőzelékkel volt egy összetűzésem már előtte is, de így meg már mégjobban utált, és énis őt amiért mindig csak megbántotta a legjobb barátom. Egyik nap pedig amikor sokat beszéltünk erről megkaptam azt a választ, hogy ő minden ellenére Borsófőzeléket szereti. Hát nem esett jól mert ez volt az első visszautasításom de próbáltam tűrtőztetni magam. Ezután nem tudtam figyelni az iskolában,sőt legtöbbször be se mentem ha elérhető volt, és rengeteget veszekedtünk miattam. Nem tudtam feldolgozni ezt az egészet. Június környékén volt az a pont ahol nagyon összevesztünk. Valami olyasmit mondtam neki, hogy ő egy cél az életemben ezért szükségem van rá. Nem értem miért, de ezen sírt. És nem azért mert boldog volt. A mai napig nem értem miért sírt ezen, és ha valaki tudja majd magyarázza el légyszi. Tehát sírt, és ott volt vele éppen Borsófőzelék, gyakran voltak együtt mert közel laktak egymáshoz. Szóval Borsófőzelék elkezdett helyette irogatni, aztán kb 3óráig oltogatott, néha pedig a barátom is helyeselt. Ez elég szánalmasan fog hangzani, hogy ennyi miatt... De akkor én tényleg meg akartam ölni magam. Nagyon erős volt az az érzés amit éreztem a barátomnál, nem tudom hogy szerelem e, de amikor ez történt teljesen lesokkoltam. Ezután Borsófőzelék letiltott, és az egész nyaram azzal ment el hogy bent voltam a szobámban,próbáltam megkeresni a lehető összes elérhetőségét hogy kibéküljünk, vágtam magam és sírtam. Egyszer eljött az unokatesóm barátja hozzánk, aki ismerte a barátomat. Be akart jönni hozzám is, és hát beengedtem... Megöleltem mert nem tudtam mit csinálni, de ő nagyon barátságos volt velem. Azthittem hogy van remény és hogy minden rendben lesz. Aztán beszélgettünk és valszeg meglátta a kinyomtatott képet a párnám alatt a barátomról, mert utána még rosszabb lett a helyzet.. Miután hazament az unokatesóm barátja ráírtam a játékon hogy "szia"

Ezután valami olyasmit válaszolt, hogy ő nem tervez velem barátkozni és csak a helyzet miatt kétszínűsködött. Ez mégjobban a padlóra vitt és ezután már nem tudtam beszélgetni az emberekkel. Jól értitek! Anya kérdezte hogy mit kérek a boltból, és sírvafakadtam. Minden egyes alkalommal. Más nem beszélt hozzám. Ezután inkább nem foglalkozott velem ő se, mivel nem akartam enni se és ő csak amiatt kommunikált velem addig is. Lefogytam olyan 6kgt, és közben megismerkedtem egy lánnyal aki szintén sokat veszekedett azzal akivel együtt volt. A lány legyen innentől Paradicsomkocka. Szóval nem sokkal később Paradicsomkockával sokat kezdtünk el beszélni, és a segítségével sikerült kb Augusztusban kibékülnöm a barátommal, ami kb 1 hónapig tartott,de iszonyúan boldog voltam. Valahogy el tudtunk menni nyaralni az unokatesómmal, a szüleimmel meg a nagymamámmal. Vettem egy plüssállatot ami a barátom nevét kapta, mindennap beszéltünk. Aztán egyszer a telefonba véletlenül megkérdeztem hogy szeret-e. Nos kicsit hezitált de az unokatesóm bíztatta hogy mondja ki. Ő csak barátilag gondolta,de kimondta. Én pedig azt hittem hogy nem csak barátilag,és az asztalba vertem egy párszor a fejem hogy ne menjen fel a vérnyomásom 170re. Persze később kiderült hogy ő még azóta se érez úgy, és Borsófőzelék nem akarta elfogadni hogy barátkozzon velem. Ezután Borsófőzelék letiltott (megint) és a barátom egyáltalán nem ellenkezett. Elvileg túl kedves voltam vele és ha tovább beszéltünk volna többet érzett volna mint barátság. Tehát ya. Ezutám Paradicsomkockával beszéltem rengeteget, aki szakított a fiújával. Aztán megkérdezte,hogyha már mindketten egyedül vagyunk, miért nem próbáljuk meg szeretni egymást? Hát,megpróbáltuk. Igazából nem tartottam őt olyan fontosnak mint a barátomat, de ő is elég fontos volt... Kb 2hónapig tudtuk ezt tartani és amíg vele voltam sokat javultak a sulis eredményeim, és asszem valami jobb lett belül is. Aztán közölte hogy még mindig az exét szereti és hát lepattintott.. Amikor ez történt akkor szerintem egy igazi pánikrohamom volt, de utána nem hiányzott annyira mint a barátom. Pedig találkoztunk is,a barátomat meg sosem láttam élőben,csak képeken. Tehát Paradicsomkockát eléggé megutáltam, és elkezdtem a tanulmányi dolgokkal foglalkozni. Minden nap próbáltam a legjobbat adni, jól öltözködni, sokat tanulni, talán népszerű is lettem kicsit. Az osztály egyik legjobb legjobb tanulója lett a barátnőm, (barátként értendő) és sokat lógtunk együtt. Sokat nevettem, sikerélmények értek és hasonlók. Amikor hazaértem akkor meg csak szokásosan leborultam a sarokba sírni és csináltam utána a leckéket. Próbáltam túllépni rajta, ismerkedtem másokkal, sokat foglalkoztam a tanulással,de egyszerűen nem..Nem éreztem jól magam. Olyan volt mintha teljesen üres lennék. Minden érzés amit a világ felé mutattam hamis volt. Nem is bírtam sokáig. Újévben megfogadtam hogy meg fogom őt szerezni. Január környékén rá is írtam, valami olyasmit hogy "életben vagy még?"

Erre elég hamar válaszolt és az elején kicsit nehezen ment,de aztán megint egyre többet és többet beszélgettünk. De már nem éreztem olyan jól magam. Hazudnom kellett neki. Azt hazudtam,hogy már nem érzek úgy és mást szeretek. Csak így maradhattam mellette. Borsófőzelék elfogadta ezt nagyjából,de a mai napig megsértődik néha amikor telefonálunk. Elköltöztem apumhoz és kezdenek javulni a dolgok. Osztályozót kellett tennem de hála a barátomnak minden jól sikerült. Bíztatott engem és kiállt mellettem. Borsófőzelék azóta megcsalta többször is,de még mindig együtt vannak. Én nem szólok bele, elég hogy beszélgetünk néha. Vagyis ezzel próbálom bíztatni magam. Igazából mindennap vele álmodok, mindig valami vele kapcsolatoson gondolkodok, és bármikor felvenném neki a telefont. Remélem hogy egyszer együtt leszünk... De nem tudom hogy ez szerelem-e. Ez valami sokkal erősebb érzés szerintem. Mármint az eddigi ismerőseim akik szerelmesek voltak továbbléptek. Én nem tudnék továbblépni,neki köszönhetem hogy még élek. Arra vagyok kíváncsi,hogy szerintetek ez egyáltalán mi és mit gondoltok rólam ezek után?

Nem vagyok normális, egy rámenős ribizli vagyok aki a tanulás helyett ennyi idősen ezzel foglalkozik,vagy ez teljesen természetes?

Volt valakinek hasonló?

Tudom elég hosszú lett,ha végigolvastad nagyon köszönöm. Jöhet hideg-meleg vélemény, amíg ő itt van mindent építő jellegű kritikának tudok venni.

Tehát,mit gondoltok?