Ez micsoda? Ez valami betegség?

Bármilyen helyzetben képes vagyok elkezdeni ábrándozni. Egy nap nagyon sokszor csinálom. De nem szándékosan, mindig azon kapom magam, hogy már egy egész történetben vagyok.Legfőképp halál esetekről szoktam ábrándozni ami fogalmam sincs hogy miért. És elkezdek sírni a történeten amit kreáltam magamnak. Emberek ez biztos hogy nem normalis dolog de akkor mi? Romantikus jeleneteket is elképzelek gyakran amikor csak mások annyit látnak hogy úgy vigyorgok mint egy vadalma. Múltkor anyám megkérdezte hogy min mosolygok és nem hallottam meg a kérdését csak többszöri megismétlés utan. Annyira belemerültem a képzeletemben. Lehet hogy csak azzért képzelek ilyeneket mert erre van szükségem? Halálra? Én nem tudom mi ez. És valaki képes lenne egy ilyen őrültel leélni az életét aki nek mindehol van az agya csak a valóságban nics? Ez mi ez normális lenne?