Ez milyen pszichés betegség lenne? Vagy nem az?

Szóval, nem egy adott lányra gondolok, hanem csak úgy egy ismeretlen lányra, akibe szerelmes lehetek, és annyira vágyom arra, hogy ezzel a lánnyal (még nem ismerem, de remélem, minél hamarabb meg fogom ismerni Őt) megvalósítsam ezeket az álmokat, mert többször is álmodtam a következőket, amiket nem tudok elengedni, és nagyon szeretném, ha végre már beteljesülnének, mert eléggé magányos vagyok ezek miatt, és képtelen vagyok megszabadulni ezektől a gondolatoktól, már majdnem megőrjítenek, tudom,hogy sok időm van még, de most vagyok fiatal, nem akarom, hogy elmúljanak az évek úgy, hogy még nem voltam szerelmes egy lányba sem, pedig már nagyon lennék, csak még nem találtam meg az igazit, és minél előbb meg szeretném valósítani, de mindig az a vége, hogy lehetetlen, mert szerintem ezek csak a romantikus filmek és a hormonok miatt van, és azt hiszem, hogy ezek megvalósíthatalanok, mert mindig tökéletesnek képzelek el mindent, de tudom, hogy a valóságban, úgy sincs olyan, hogy tökéletes, tehát ezek az "álmok" vagy "vágyak" megvalósíthatatlanok lennének? Képtelen vagyok ezt elfogadni, megbírkózni ezzel a tudattal. Ha egyszer a fejembe veszek valami hasonló ilyen "sztorit", azt képtelen vagyok elengedni, és meg szeretném valósítani, átszeretném élni, pedig tudom, hogy lehetetlen, pedig ez minden vágyam. Hogy mik lennének ezek a vágyak amikről álmodozom, és nem tudom kiverni a fejemből őket? Az, hogy egy tökéletes lánnyal, akivel viszonzottan szeretjük egymást ülünk a folyóparton, nézzük a csillagokat, egymásra nézünk és megcsókolom. Ez az egyik, azért lehet, mert már átszeretném élni az első csókot, csak még nem volt kivel. A másik az, hogy valahol egyszer meglássak egy lányt, és lássam azt, hogy nekem ő kell, tehát a szerelem első látásra. A többi pedig ilyen apróságok, hogy egy tökéletes hozzám illő lánynak gyengéden megfogjam a kezét, magamhoz öleljem, megsimogathassam az arcát, táncoljak vele, egymásra mosolygunk és mindezeket úgy, hogy amikor még csak ismerkedünk, mert akkor az "izgalmas". Ha mindezek beteljesülnének az életemben, csak akkor lehetnék igazán boldog, úgy érzem. A szerelemhez vagy magához ezekhez a vágyak megvalósításához ragaszkodom? Vagy ugyanaz lenne a kettő? Másnak is vannak ilyen gondolatai/vágyai? Miért ragaszkodom így ezekhez a "romantikus" gondolatokhoz? Félek, hogy ezek a gondolatok mind értelmetlenek, mert ilyen a valóságban nem létezik, úgysem ilyen lenne az egész ha megtörténne, a gondolatokban minden más mint a valóságban. Túlzottan romantikus típusú fiú lennék vagy ez mi lehet, csak ennyire vágyom a szerelemre? A gondolkodásmódomon kellene változtatni? Lehet, hogy kissé furán fogalmaztam, de köszi, ha végigolvastad. Köszönöm, ha tudsz valamit tanácsolni, hogy mit kezdjek ezekkel a "fogva tartó gondolatokkal", és mitévő legyek. Nem volt még kapcsolatom eddig. Fontos kiemelnem, hogy van egy olyan gátlásom, hogyha ezek nem teljesülnek be az életemben még kamaszkoromban, akkor elveszítettem ezzel mindent, és abba beletudnék őrülni, mert a vágyam és a célom az, hogy nem felnőttként éljem át ezeket, hanem fiatalon kamaszkorban. 16/F