Megéri az erőfeszítés vagy inkább hagyjam?

Múlt héten bevallottam a lánynak aki tetszik,hogy szeretem.(igen hülyeség,de messengeren keresztül)Azt írta,hogy ő is tàplál érzéseket irántam.Nem tudtuk hirtelen mi lesz vagy mit csináljunk ezért,csak másnap beszéltünk.Akkor azt mondta,hogy maradjunk barátok.Idézem: "Ez nem történt meg" és legyen minden olyan,mint az elején,mert a barátságunk fontosabb,mint hogy elcsesszünk valamit.

Tehát konkrétan friend-zoneban vagyok :'D

Azon a héten kicsit kerültem a társaságát meg a többiekét is,mert hát nagyon lehangolt voltam.Egyfolytában jött oda,hogy mi a baj,pedig szerintem pontosan tudta,hogy mi...aztán kicsit olyan érzésem volt,mintha megpróbálná magára terelni a figyelmemet(kicsit féltékennyé tenni)Mindig a màsik osztálytársunkat ölelgette meg,amikor a többiekkel körben ültek a padnál hirtelen megszólalt,hogy "Jaj mennyi csajom van nekem"aztán ràm nézett...

Ma már jobb kedvel mentem suliba,ami látszott is rajtam.Odajött hozzám megölelt(rettentően szorosan magához ölelt,ami annyira jól esett 😓😣) ès azt mondta: "Annyira jó,hogy visszatért ez a boldog éned"

Hát nem bírtam ki és adtam az arcára egy puszit...

Minden tűrhető volt egyik óra előttig,amikor is hirtelen megszólaltam,hogy:"Annyira fáj ölelkező és pusziszkodó szerelmespárokat látni a suliban" Majd egy ideig ezután nem is nézett ràm,utolsó óra után meg el sem köszönt 😞

Szerintetek megéri az erőfeszítés vagy hagyjam inkàbb a fracba az egészet?

Maradhatok a barátja is,de így,hogy minden nap látom elèggé fàjdalmas.Mármint,amikor megölel egyszerre esik jól ès rohadt szarul is.... 😔

15/L