Miért nem és Hogyan tudom elfelejteni/ elengedni őt?

Van egy srác akit kb egy féléve ismertem meg egy chatcsoportban. Igazából tök jól elvoltunk, mint barátok, de aztán szeptemberben változtak dolgok. Tudniillik pár dolgot ehhez: a csoportból ismertem meg a mostani egyik legjobb barátnőmet. Vele nagyon összenőttem. Nos ez a srác nagyon hajtott a barátnőmre, de az említett időben belépett a csoportba a barinőm pasija is és ő nem az a hidegvérű típus. Emiatt sokat veszekedett a két fiú. Én nem akartam veszekedést és ezért kikezdtem a sráccal. Felkeltettem a figyelmét, megjátszottam azt mintha bejönne nekem, foglalkoztam vele... ez egészen november elejéig tartott, mikor elutazott egy másik országba és azt mondtam neki, hogy ott biztosan talál magának valakit aki lesz a barátnője (pár dolog róla: addig nem volt senkije, mindig belebukott ebbe a témába, nem mondanám hogy az a szőke herceg típus külsőleg is). Nos addig is napi szinten beszélgettünk, előtte is, utána is erőteljesen udvarolt nekem. Aztán elkezdtünk snapchaten is beszélgetni... Egyik este elpattant valami nálam és kifakadtam neki (magánéleti problémák.. :/ ). Odáig jutottunk el, hogy a párom lett. De nem voltam elégedett, mert furdalt belülről a lelkiismeret: ő 20 én meg csak 14 vagyok. Őt nem zavarta ez a tény mivel végre van valakije. De ő nem az a pedofil fajta. Nem kért tőlem "olyan" dolgokat. Rákérdezett következő reggel attól a bizonyos barátnőmtől, hogy mi tegyünk. Tartsuk-e titokban vagy várjunk még míg 15 leszek. Az utóbbit választottam. Képzelhetitek milyen lehetett a barátnőmnek ez a döntésem, mintha a legnagyobb bizalmasa hátba szúrta volna. Nem is bírtam sokáig ezzel a tudattal élni,másfél nap után ráírtam a lányra. Elmondtam, hogy én lehet nem akarom ezt, mert nem érzem jól magam. Ha ezt fiúnak mondom el akkor maradásra szeretne engem bírni (először azt mondja "oké, már meg szoktam" aztán másnap kezdi elölről és sír nekem), ezért összebeszéltem a lánnyal, hogy kilépek abból a bizonyos csoportból és letiltom a fiút minden közösségi oldalról, hogy gondolkodjak, ő meg fedezett engem. Tartott egy hétig (kb akkor jött haza Magyarországra a fiú), mikor feloldottam a blokkokat... Mondta, hogy nagyon aggódott miattam, csoportchatet visszaolvasva meg olyat írt, hogy majdnem ráírt apámra, hogy minden rendben-e... Akkor megnyíltam neki, hogy mi történt. Telt az idő, tartottuk a kapcsolatot "Just friends" címszóval, amikor írta, hogy anno bejött egy lánynak aki ott abban a másik országban és most elkezdtek írogatni egymásnak. Tudniillik előtte is nagyban gúnárkodott, ezért megemlítettem ezt neki. El kezdtünk veszekedni, hogyha seggre ül akkor ne jöjjön vissza nyalni engem. Hát... az a csaj seggre ültette. Szánalmat éreztem iránta, de egyben kicsit örültem ennek. Aztán egyszer csak beszélgettünk (decemberben), hogy ki mit szeretne karácsonyra. (Én nagyon eddig nem voltam az a nagy pasizós, de szerettem volna valakit akihez úgy fordulhattam, hogy több mint barát. De az a furi csaj vagyok, azt mondják szép vagyok, de hát... egyébként aminek ezt a kis románcot is köszönhetem az a felnőttes gondolkodásom. Profilképről lehet, hogy na nem, de az írásaimból biztos kinézik, hogy több vagyok, mint tizenéves) Nos én azt feleltem, hogy csak annyit, hogy valakinek azt mondhassam hogy szeretlek. A fiú kapott az alkalmon és jelentkezett annak a bizonyos valakinek. Mondtam lehet... (akkor még mindig nem tudtam, hogy hogyan kezeljem, hogy mit akarok, mert jól esett hogy ő ott van, de mégsem akartam egy részben) Nos ugye nem rég eljött a karácsony napja, de én nem mondtam neki. Le akartam zárni ügyet. VÉGLEG! Aztán mondta, hogy Tinderen 2 matche is volt... aztán, hogy találkoznak. Kicsit szíven ütött. Most nem akartam mondani, hogy "bocs de az előbb még nem nekem mondtad, hogy szeretlek és ne hagyj engem egyedül?" Nem akartam. Depresszióba estem lehet, hogy emiatt. Még mindig nem akarom elhinni ezt magamról, mert magamat is hülyének tartom, hogy "jajj, a hülye kis 14 éves, hogy a francba tudna depis lenni?" hülyeség... De kevésnek érzem magam. Még mindig tartom vele napi szinten a kapcsolatot. Arra is gondoltam, hogy ezt megszüntetem, hogy ne érezzek így. De nem leszek ettől boldogabb, talán még jobban depressziós leszek... Igazából tetszik egy fiú akivel kitölthetném ezt az űrt és nem is akkora idióta mint a kortársaim, de ő maga mondta, hogy szerelmes a legjobb barátjába (lány) és hogy demiromantikus vagyis nehezen szeret bele valakibe plusz abból másba. Nem tudom mit kéne tennem, hogy a 20 éves fiút elengedjem (és a másikat lépésre bírjam)...