Velem van a baj?

Egyre furábban érzem magam attól, hogy az osztálytásaim, barátaim mind szerelmesek, kapcsolatban vannak, pasiznak, megvolt az első csókuk stb. Tudom, 14 évesen nem ezzel kéne foglalkozni, de amikor már 0-24-ben azt látom, hogy mindenki szerelmes, akkor azért elgondolkozom azon, hogy én miért nem vagyok az. Úgy gondolom, nem vagyok csúnya, sőt még mások mondják, hogy milyen szép lány vagyok, meg lehetnék modell is, ami azért szerintem túlzás. Belsőre pedig nem tudom milyen lehetek. Úgy tudnám magamat jellemezni, hogy kedves, segítőkész, megbízható, befeléforduló, nemnormális.:DD

Talán azért is jó lenne egy barát, mert vele meg tudnék beszélni olyan dolgokat, amiket a barátaimmal nem tudnék. Pl. ott van a foci, amit lány létemre nagyon szeretek, a videojátékok, netes dolgok, meg amiket úgy általában a fiúk szeretnek. Szóval a lényeg az, hogy nem tudom mi lehet a baj. Talán az, hogy már egypárszor ráírtam fiúkra régebben, és mind1ik lerázott, vagy másesetben én csesztem el, ezek által pedig elment a kedvem az egész dologtól. Mostara meg eléggé lenullázódott az önbizalmam is. A barátnőm ma azt mondta, az a baj velem, hogy félek odamenni a fiúkhoz, és akkor persze hogy nem ismernek meg. Valami tanács esetleg? Várjam meg amíg öregasszonyként meghalok magányosan? Vagy inkább várjak, és majd jön magától a nagy Ő? :)