Mi volt a véleményed, benyomásod amikor előszőr láttad a későbbi párodat, egyből éreztél valamit és ha igen mit? Vagy olyan volt, hogy egyből éreztél valamit de mégsem lett a párod?

Amikor megláttam a fiút, aki jelenleg a szerelmem, egyszerűen odáig voltam érte. Egy színpadon lépett fel. Nagyon tetszett a stílusa, előadása, mosolya. Pár hónapra rá úgy hozta a sors, hogy megismertem, és persze pontosan olyan remek személyiséggel rendelkezik, mint amire számítottam: vicces, jófej, imád emberek között lenni, zene és művészetrajongó, hihetetlenül intelligens és aranyos, mindig boldog vagyok, ha beszélgethetek vele, de gondolom ő nem érez hasonlóan, mivel nem keresi a társaságom, sőt ha lehet elkerül, egy közös munka miatt beszélget csak velem erőltetetten, sajnos. Fogalmam sincs, hogy mi baja van velem, mondjuk tény, hogy nem vayok gyönyörű, de nem is számítottam arra, hogy valaha tetszenék neki.

Bár mindenképpen kihozta a legjobbat belőlem, átalakultam külsőleg, lelkileg, részben azért, mert azt akartam, hogy kedveljen, részben azért, mert azáltal, hogy ő az első fiú, akiért táplálok valódi érzelmeket, megtaláltam önmagam. Mivel az tetszik a másikban, amilyen én lenni akarok, tele energiával, belső értékekkel, humorral, intelligenciával, kifinomultsággal. Szóval ez a mi sztorink, vagyis inkább az enyém, mert őt nem érdeklem, meg nem is tud (gondolom) a gyengéd érzelmeimről. ELnézést, ha hosszú, ömlengős, és unalmas voltam, gondolom ilyen részletesen senkit sem érdekelt a dolog, de muszájvolt kiírnom magamból.

Szimpatikus volt, de amikor jobban megismertem, akkor nem volt szimpatikus, amikor még jobban megismertem, akkor beleszerettem :)

Olyan volt már többször is, hogy valakivel azonnal egy hullámhosszon voltunk, és valami különlegeset éreztem, de mégsem alakult ki normális kapcsolat.