Úgy érzem senkivel nem tudom megbeszélni ezt. Szerintetek mit tegyek? 17/l

Volt egy pàr hónapos kapcsolatom az osztàlytársammal. (Ez volt a második kapcsolatom) Szerelmesnek éreztem magam, de közel sem voltam olyan boldog, mint először. Az egész kapcsolat úgy telt el, hogy a fiú nem foglalkozott velem, heti egyszer találkoztunk, a suliban voltunk sokat együtt, hétvègente és több napos szünetben egyátalán nem keresett. Jól elvoltunk, amikor együtt voltunk, ezért maradtam vele. Tavasszal szakított velem, mondván hogy már nem szeret. Kapcsolat alatt rengeteget sírtam, de a szakítás mégis megkönnyebbülés volt. Nem feküdtünk le egymással, mert ő még szűz volt, és valahogy nem akart...kicsit furcsa volt több téren is. Miután szakítottunk mindenkinek olyanokat mondott, hogy köztünk minden megvolt, hogy rossz vagyok az ágyban meg ilyen valótlan hülyeségeket. Rosszul esett, mert rengeteget tettem érte, és ezt kaptam vissza tőle. Szakítás óta nem beszéltünk, de úgy érzem, a történtek miatt még a mai napig haragszom rà.

Idén összejött az èvfolyamból egy másik lànnyal, akivel régóta nagyon jól megvannak. Teljesen más, mint velem; nekem azt mondta, még az az egy tali is sok volt a héten, vele majdnem minden nap látom, hogy hazakíséri, pedig messze laknak. Minden szünetben együtt vannak, állandóan beszélnek, boldogok, és úgy érzem, hogy talàn bennem van a hiba, ha velem ennyire nem érezte jól magát, ezzel a lánnyal meg ennyire boldog. Minden nap rossz az önértékelésemnek látni hogy vele mennyivel gyengédebb és kedvesebb, mint velem valaha volt. Senkivel nem tudok beszélni erről, ugyanis szakítás után mindenkinek azt mondtam, hogy túlléptem rajta, és ezek az emberek hallani se akarnának olyat, hogy féltékeny vagyok az új barátnőjére. Nem hiányzik a fiú, rossz volt mellette, mert értéktelennek éreztem magam mellette, és nem akarnám visszakapni. De mègis rossz azt látni, hogy minden, amire annak idején én vágytam volna tőle, most más lány megkapja. Rossz minden nap ezt látni, főleg rosszabb napjaimon...volt, hogy sírtam is emiatt, már csak ha látom hogy mindketten fent vannak Facebookon, már szomorú leszek, mert velem sosem beszélgetett és nem is nagyon írt vissza...közel duplaannyi idő telt el a szakításunk óta, mint ameddig együtt voltunk, akkor miért érezhetem ezt? Mit tehetnék, hogy ne magamat hibáztassam a kapcsolat vége miatt? Hogyan viseljem el minden nap ezt..? Előre is köszönöm, ha segítetek.