Nem tudom senkivel megbeszélni, van remény vagy csak hitegetem magam, olyan szerencsétlen vagyok?

Nem is tudom hogyan kezdjem. Nem érzem magam "jól". Volt egy 2,5 éves jól működő kapcsolatom. De apróságokért otthagytam(önsajnálat,cserbenhagyás), én hülye... és már eltelt fél év. (Azt hiszem depressziós is vagyok, mert senki sincs, akinek elmondhatom valójában miért van rossz hangulatom. Napi sírás és idegesség, mellkasi fájdalom,fejfájás stb... )miután szakítottam Vele egészen jól elvoltam,amíg ő orvosról orvosra járt rosszullétek miatt,amit elárult,mert szakítás után mi beszéltünk( kapcsolatunk elején megbeszéltük, hogy így lesz mindenképp!). Megismerkedtem egy fiúval,akivel első benyomásra tök normálisnak,férfiasnak tűnt, jó volt vele beszélgetni,de lelkiismeret furdalásom és a folytonos exbarátra gondolás ott furakodott a szívemben... A fiúval összejöttem,de nagyon megbántam. Most is vele vagyok és nem érzem azt a szerelmet és érzéseket,amiket az előző barátommal,ráadásul sok volt a veszekedés a sértődöttsége,gyerekessége és büszkesége,féltékenysége miatt... Most nyugis a helyzet,de én az előző barátomat szeretem,akinek már 4 hónapja van barátnője...( mi akkor is beszéltünk mikor összefutottunk, megkérdeztük, hogy ki hogy van,minden okés-e,stb...örültünk egymásnak,tudtam,éreztem. Örültünk,hogy mindenki talált másikat, de én nem érzem magam jól,mert HIÁNYZIK!!! Vissza akarom kapni,mert lelkileg érzem,hogy nem tudnék senkit úgy szeretni,ahogy őt,hiába próbáltam. Amikor nem volt barátnője rengetegszer elmondta,hogy hiányzok neki és én is mondtam neki,de jó volt szabadnak lenni akkor... Azt sem tudom,miért szakítottam vele,hisz nagyon szerettem,egyszer nem vesztünk össze és csak arra tudok gondolni,hogy ő is mennyire szeretett és hiányzik az érintése. Mindig megértettük egymást és mindig ugyanaz volt a véleményünk,szerettünk órákig,éjjelente a semmiről beszélni,filozofálni a semmiről. És rettenetesen hiányzik. Van egy jó haverja neki,akivel viszont nem vagyunk jóban,mert az ő személyisége ellentéte a miénknek, még is ő ismeri őt a legjobban és már közös tetoválásuk is van.

A legnagyobb probléma az, hogy a mostani barátom tervezi velem a jövőt,de én jobban érezném magam egyedül. Már egyszer úgy volt,hogy elválunk,mert ő sokszor szeretne fizikailag is együtt lenni,de nekem beszélgetésre lenne szükségem és nem ért meg. De ő lenne az egyik akit nem tudnék megbántani,mert szeret engem és belehalna ha elveszítene. Így viszont úgy érzem mind a ketten szenvedünk,csak ő erről nem tud és tudom,hogy ez miatt pokolra kéne hogy jussak,sajnálok is mindent őszintén,de tanácstalan vagyok. Annyira hiányzik az előző barátom,hogy álmaimban is őt látom és az forog a fejemben-akaratlanul-hogy hogy tudnám neki elmondani,mit érzek,mert úgy érzem ő az igazi. Nem vagyok benne biztos,hogy a mostani barátnőjével boldog,mert nem úgy mosolyog vele,mint velem mosolygott,de lehet csak a remény beszél belőlem. Istenem bárcsak máshogy döntöttem volna akkor, kérlek segítsetek! Ez nem egy tipikus tini sztori,mint a többi. (19 éves reménykedő lány vagyok.)

Tudom, hogy az érzelmekkel nem lehet játszani,de talán azért csinálom,mert közben azt is remélem,hogy elfelejteti velem? A gondolkodásunk és értékeink,elvárásaink nem ugyanazok, még is elég jól elvagyunk.(Még nem feküdtem le vele,a szüleimen látom,hogy nem nekem való a fiú és anya mondta is hogy reméli nem fog sokáig tartani,de ő erről nem tud,amit itt leírok) A mostani barátom amennyire önző és nagyképű annyira komoly. Gyakran emlegeti a halált,mert látszik rajta,hogy ő sincs jól lelkileg,mert senki sincs ott vele lelkileg,mint én, de összetörne a világa,ha ezt tudná.Szüksége van rám.

Mindenki csalódna,akik ismernek, ha ezt tudnák. És én sem vagyok rá büszke, amennyire lehet utálni magunkat annyira utálom is magam.

Még is arra gondolok,hogy van-e még esély arra, hogy az előző barátommal lehetek? Mindennél jobban vágyom az érintésére a beszélgetésre s arra hogy úgy átöleljen éjjel,mint régen, ahogy félt,hogy elveszít.Mondjátok, hogy van rá esélyem,hogy nem csak hitegetem magam? Akkor mindketten boldogok lehetnénk.

Hogyan tudnám megoldani? Kérlek titeket,ha lehet hosszan válaszoljatok,fejtsétek ki a véleményeteket,minden gondolatmenet számít nekem!

Nagyon köszönöm előre is