A kémia korrepetitorból gyermekpszichológus lettem? Ugye nem zúgott belém?

Egyetemista fiú vagyok, nagyon jól megy a kémia, így hát korrepetálást vállalok. Feladtam hirdetést, kiraktam szórólapot, aztán jött is a hívás egy aggódó anyukától, hogy a 17 éves lányának kémia korrepetitort keres. Hát elmentem hozzájuk, nagyon kedves az anyuka, a lány is rendesnek tűnt, egész jól megértettem vele a dolgokat nem buta csak figyelmetlen, majd 3dik alkalommal a lány elkezdett nekem sírni, hogy őt senki nem szereti, meg hogy rossz a közérzete, és hogy úgy örül neki, hogy én jövök hozzájuk mert én vagyok az egyetlen aki megdicséri, hogy van esze, mindenki mástól azt hallja, hogy ő mennyire buta. Aztán következő alkalommal már ilyeneket mondott, hogy hasonlítok a kedvenc énekeséhez meg hogy milyen helyes vagyok, meg úgy néz rám...Dilemmába vagyok, hogy mi legyen, mert nem akarom, hogy érzéseket tápláljon irántam, viszont ha meg nem megyek többet hozzájuk akkor teljesen össze fog törni, +az anyukája nagyon aggódik a jegyei miatt. Kellemetlen helyzet.