Nem volt még barátom. Undorodom magamtól. Eljutok valaha arra a szintre hogy lehet pasim és boldog leszek?

Aki ezt végig olvassa,annak nagyon köszönöm .

Nem önsajnáltatás céljából írok. 17 éves lány vagyok és még nem volt barátom,nem is csókolóztam. Tudom, hogy még előttem az élet meg minden.

Hiába lenne olyan fiú aki szeretne összejönni velem, ugy érzem nem vagyok hozzá elég jó.

A barátaim is mondják hogy szép vagyok,jofej vagyok, nem mindennapi ember stb.

Hiába hívtak randira,nem mertem elmenni mert féltem hogy csalódni fog bennem .

Én kb undorodom magamtól. Nem merek senkivel összejönni mert úgy érzem jobbat érdemel a másik fél .

A személyiségemet még elviselhetőnek tartom de a külsőmet nem.

174 cm magas vagyok,viszonylag jó alakom van (rendszeresen sportolok)

Derékig érő barna hajam van, és nagyon sötét barna szemem. Normálisan öltözködöm. Úgy átlagos vagyok.

De nem tökéletes a fogsorom (fogszabályzás folyamatban)

A bőröm se szép,irigylem azokat a korombeli lányokat akik tökéletes hibátlan bőrrel rendelkeznek.

Illetve sok problémám van azzal, hogy mivel sötét szemem és hajam van,a szőröm is az.

Persze szőrtelenítek de sosem lesz olyan szép bőröm mint akiknek világos . A karom is barna szőrös ,de nagyon érzékeny így nem tudok vele mit kezdeni. A hasamon szintén van , hiába szőrtelenítem ettől függetlenül undorítónak tartom magam.

Közel a 18-hoz már nagyon vágyom a szerelemre..

Csak félek,hogy amíg nem fogadom el magam addig más se fog engem.

Minden önbizalmam elvették a testi hibáim.

Képes leszek valaha arra hogy elfogadjam magam és elhigyjem hogy szerethető vagyok?

Van valami tanácsotok esetleg?

Előre köszönöm a válaszokat ,és elnézést hogy ilyen hosszú lett.

17/L