Normális, hogy furcsának érzem magam? Vagy furcsa, hogy normálisnak érzem magam? Többi lent!

Oké, tudom, hogy maga a kérdés nagyon furcsa, de ha leírom a dolgokat, akkor talán érhetőbb lesz. Szóval. 14 éves vagyok és lány. MINDENHOL, minden közösségi oldalon, az utcán, a zöldségesnél, a villamoson, azt látom, hogy a kb. még általános iskolát sem elvégzett, 12-13 (!!!) éves lányoknak már "komoly" kapcsolataik vannak, összetörték a szívüket, elhagyta őket élete szerelmük, pedig már 1 hete rendkívül harmonikus kapcsolatban éldegéltek, stb. És akkor ezek után a kb. 14 éves lányokról már ne is beszéljünk, a többségük már nem is szűz (egyébként wtf??? hogyan? de legfőképpen: miért?). Ezért úgymond egy kicsit furcsának érzem magam, emellett pedig normálisnak is, tehát akkor mondhatjuk, hogy a mai világban egy normális ember már furcsának számít? Vagy tényleg ez a normális? Már belekeveredtem a saját mondandómba is. Veletek ez hogy volt? Én 14 évesen annyira nem érzem helyénvalónak és reálisnak ezeket a dolgokat. És ezek a 14évesenmárnemvagyokszűzjeedemenővagyokhestegszvegjoló lányok 18-19 évesen milyenek lehetnek? Alsóneműben ülnek egy fotelben, unottan, cigi lóg a szájukból, az ajtón belépő, éppen aktuális barátjuknak pedig annyit mondanak: "Na, gyere Béla, nem kell a körítés legyünk már túl rajta, sok dolgom van még ma! Óvszer? Milyen óvszer? Hagyjál már a hülyeségeiddel!" Én komolyan nem értem. Engem általában idősebbnek szoktak nézni a tényleges koromnál, 163 centi vagyok, kb. 45 kiló és általában 15-16 évesnek néznek, de volt olyan, aki már 18-nak is nézett (mondjuk ezt nem tudom, hogy azért látszik rajtam, hogy nagykorú azért még nem vagyok.) És ilyenkor megkérdezik, hogy "Van barátod?" és én válaszolok, hogy "Nincs.", "Hány éves is vagy?", "Tizennégy.", "Tizennégy? Sokkal többnek néztelek, de most komolyan. Miért nincs barátod?". Én nem értem. Tényleg ilyen gáz, hogy 14 évesen nincsen barátom? Lemaradtam volna valamiről?