Tegnap jöttük össze 3 hét ismertség után a barátommal. Viszont most nem érzem magam jól. Szakítás, de hogyan?

Az a helyzet ,hogy nem tudod ,úgy mondani ,hogy ne essen rosszul neki ,de szerintem a kisebbik rossz az az lenne ,ha elmondanád ,neki ,hogy szerinted ez nem fog menni ,mert túl hamar jött a dolog és ,hogy úgy gondolod ,hogy most nem lennénk boldogok bármennyire is jó lenne.

Arra kérlek ,hogy adjunk még egy kis időt a kapcsolatunknak ,hogy kiforrja magát ,hogy meglássuk mi az amit kitudunk ebből hozni.

Én ezt javaslom ,hogy ilyen irányba indulj el.

remélem tudtam segíteni ,azért valamelyest. ;)

Nagyon meglepődtem mikor olvastalak. Én is 17 vagyok, és kb egy hónapja majdnem pont ugyanilyen volt velem. Szintén idősebb srác, igaz ő 20 vagyis már 21 éves. Kedves volt, és igen valószínűleg kedveltem. A szülinapomon kavartunk és aztán emlékszem másnap felébredtem és azt kérdeztem magamtól mi a fene ez? És vajon folytatódik még? Nos, folytatódott még találkoztunk egyszer a sráccal, a vicces, hogy nekem már hamarabb elkezdte mondani, hogy szeret, mikor kb vagy másfél hete ismert. Igaz, jó tudom a dolgokat, hogy olyasvalaki, akit kicsit sokszor ejtettek minthogy ő szakított volna. Összeakart jönni velem de én úgy éreztem, valami nincs rendben. Kedves dolgokat mondott nekem, kicsit túl romantikus volt már szinte .. de én nem éreztem úgy és azt gondoltam, hogy később se fogok. Ő olyan volt, mint aki már belém van gabalyodva, rólam beszélt a haverjainak stb.. mint aki már a jövőnket tervezgeti, azelőtt, hogy megismert volna. Picit csapdába is éreztem magam és sokáig nem tudtam magam se, hogy mit gondolok.

Szóval, nehéz volt, sok ember véleményét kikértem, hogy mondjam el neki mikor már szinte beleélte magát, hogy mi együtt leszünk. Azt tudni kell, hogy én a szülinapom után miután felkeresett és közölte a szándékait én mondtam neki, hogy nekem most sok minden bonyolult és szeretném ha picit nyugi lenne szóval várjuk meg míg elkezdődik a nyár és meglátjuk. Nem tudom de szerintem neki ez teljesen kiment a fejéből. Nem szakítás volt, mert nem voltunk együtt de ő úgy viselkedett, mintha már együtt lennénk.

Ugyanez volt, nem akarom megbántani stb.. de akárhonnan néztem is a dolgot tudtam, hogy megfogom. Elmondtam neki és nem fogadta jól de tudtam, hogy túl lesz rajta.Csak annyit tudok mondani, amit nekem utólag mondtak, hogy sose menj bele egy olyan kapcsolatba aminél akár egyszer is megfordul a fejedbe, hogy jó ötlet-e. Mondhatták volna nekem korábban is, mert akkor nem húzom el én se ennyire dehát nem voltam én sem tisztában azzal, hogy mi lenne ez. Viszont így egy hónappal később visszagondolva, azt tudom mondani, hogy jól döntöttem.