Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért érezhetek így?
Lassan 18 vagyok, soha nem volt kapcsolatom. Nem mondanám azt, hogy nagyon akartam valaha is, de mégis jól esett volna, ha valaki úgy közeledik.
Emiatt úgy érzem magam, mintha "rossz" ember lennék és senkinek nem kellenék. Nem tudom, lehet-e velem valami gond, külsővel vagy belsővel, amit nem vallana be senki. Van pár barátom, de nem nevezném magam társasági embernek.
Értelmes, ápolt embernek gondolom magam átlagos külsővel.
Nyugtassatok meg, hogy nem vagyok ezzel egyedül. :(
Nyugi, én 19 vagyok, és nem volt még senkim. Mondjuk én kifejezetten nem akartam kapcsolatot. De sok korombelit ismerek, akinek csak így alakult.
Nem biztos, hogy veled van a baj. Az élet néha igazságtalan. A külsődön ne izgulj, az olyan, amilyen, fölösleges rajta rágódni. Amúgy is, az emberek többsége a saját vélt vagy valós "rondaságával" van elfoglalva, észre se veszik a másik külsején ugyanazokat az apró hibákat, amit a saját testükön úgy gyűlölnek. Ami az egyéniséged illeti, arról olyasvalakit kérdezz, aki tényleg ismer, mert ezt itt nem fogjuk tudni megmondani.
Az introvertáltsággal sincs baj. Több szocializálódással persze több esélyed van az ismerkedésre, de nem kell elsietni semmit. Egyetemen össze leszel amúgy is zárva olyanokkal, akikkel már van közös érdeklődési kör (mert ugye ugyanazt a szakot választottátok), ott majd könnyebb lesz beszélgetést kezdeményezni. És ki tudja, lehet, lesz is belőle valami.
Nekem is hianyzik egy baratnö akivel lehet sajat kis "vilagunk" de sajna nem talalok.
Akinek van kedve irhat.😊 F.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!