Mindig a féltékenyebb fél csalja meg a párját?

Ahogy az előzőekből kiderül, nem minden esetben erről van szó (tehát ne általánosítsunk), de gyakori ez a "magából kiindul"-ás. Ugyanakkor ezt nem tudatosan teszi, ezek belső érzésekből alakulnak ki, és a jelenség mögött a "projekció" húzódik meg.

Különös - bár szintén gyakori -, hogy amennyiben kialakul ez a féltékenységi állapot, akkor fokozatosan kierőlteti végül a megcsalást. A féltékeny fél ugyanis egyre nagyobb stresszben tartja a társát, aki ettől a nyomástól - a legnagyobb jóindulata mellett is - annyira sérül, hogy idővel ő maga válik ingerültté, nehezen elviselhetővé, s így alapja lesz a magcsalásnak. De ezt az állapotot a féltékeny fél váltja ki, s gyakorlatilag megágyaz magának arra, amire titkon vágyik, azaz a megcsalásra.

A féltékenység egyfajta gyanakvás, amely paranoid jellegű, sőt akár paranoiássá is válhat. Mai új ismeretek szerint a paranoiát az erősíti, hogy az egyén jólétben, kényelemben, kiszolgálva él. Ez egyfajta függőséget is eredményez ehhez az életmódhoz. De függőség lehet pl. a pornózás is, és a függőségek meglétének hatása lesz a gyanakvások növekedése, s a paranoia megjelenése.