Mit tegyek most? Hazudtam és nem tudom hogy hozzam helyre.

Hosszabb sztori, köszönöm annak aki végigolvassa. Tudom, hogy nagy hülyeséget csináltam, kérlek ne bántsatok miatta, nagyon megbántam már, tanultam belőle, soha többet nem csinálok ilyet.

Szóval az van, hogy az unokatesómmal (aki szintén lány) nagyon jó a kapcsolatunk, tulajdonképpen legjobb barátnők vagyunk, egy középsuliba is járunk, sőt a baráti/ismerősi körünk is ugyanaz. Tudni kell, hogy eléggé mások vagyunk, ő zárkózottabb, távol tartja magát az ismerkedéstől így a fiúktól is, nem jár bulizni meg stb.

Régen én is ilyen voltam, általános suliban én voltam a lúzer az osztályban, folyamatosan engem szekáltak, ami nagyon megviselt lelkileg, szinte tönkretett, és ezt jó ideig nem is tudtam feldolgozni.

Elhatároztam, hogy változtatok, és a középsuliban teljesen más leszek. Változtattam a külsőmön, elkezdtem sminkelni, másképp öltözködni, ami adott tök sok önbizalmat. Többet voltam emberek között, lettek új barátaim és ismerőseim, sokkal nyitottabb lettem és egy fiúval is megismerkedtem (ő volt az első fiú az életemben) akivel sajnos jelenleg nem lett semmi a dologból. Az unokahúgom ezt az elejétől fogva nem nézte jó szemmel a szüleivel együtt, nagyon féltettek, és folyamatosan azt hajtogatták, hogy vegyek vissza és a tanulással foglalkozzak, ne fiúzzak, stb.

Hiába tudtam, hogy jót akarnak, engem ez nagyon idegesített, hiszen az elmúlt időszak rettentő nehéz volt számomra, és csak hátrányom származott abból hogy olyan voltam (mint amilyenre ők akartak formálni) hiszen mindig is bántottak emiatt.

Mindenáron be akartam bizonyítani az unokahúgomnak, hogy én már nem vagyok az a szerencsétlen lány aki voltam régen, ne is akarjon ilyen irányba húzni. A nagy lázadásom és kiakadásom vezetett ahhoz, hogy azt hazudtam neki, hogy feljött hozzám a srác (akit fejjebb említettem) és történtek köztünk "olyan" dolgok is, és ezt részleteztem is neki...

Tényleg közel álltunk hozzá, hogy összejöjjünk, smárolás, simogatás itt-ott, ez volt a maximum ami történt köztünk, persze ezeket is mindig elmeséltem az unokatesómnak, de bőven volt benne sajnos általam kitalált sztori...

A sráccal pedig ugye megbeszéltük, hogy most JELENLEG (ezt kiemelte) inkább hanyagoljuk a kapcsolatot és egymást, de hozzátettük, hogy a jövőben még bármi lehet ebből, amit nagyon szeretnék.

De ezt a hazugságomat kimondhatatlanul szégyellem, és rettegek hogy valamikor sok-sok év múlva kiderül vagy ilyesmi. Az unokahúgom megígérte, hogy sosem beszél erről senkinek, és meg is bízom benne de akkor is félek és lelkiismeretfurdalásom van.

Ezt nagyon elszúrtam...