Lehet, hogy meleg vagyok?

Sosem mertem tisztázni ezt magamban…

Volt már, hogy 12 évesen vágytam egy lány társaságára, s szerepjátékon belül megakartam csókolni (mert ugyan lány vagyok, mégis fiú karaktert játszottam), de nem mondanám ezt szerelemnek.

(Alapjából véve nem vagyok valami lányos, sportosan öltözködöm, s a tudatomon kívül is fiúsan mozgok/ viselkedem, az érdeklődési köröm meg nem a divat és a pasik köré tornyosul, hanem az I.-, II. világháborúhoz. Még a fiú karakterekkel is jobban tudok azonosulni egy adott filmben/ mesében.)

Az azonos nemű társaim mellett nemigen érzem magam lánynak. Nem egyszer fordult elő, hogy-a női öltözőben tartózkodva-kíváncsiságból odakaptam a tekintetem az egyik osztálytársam felé, miközben háttal állva nekem lecserélte a topját.

Még senki felé sem éreztem romantikus vonzalmat, nem is volt efelé érdeklődésem. A fiúk felé nem vonzódom (se régen, se most), kisgyerekként viszont egész jó haveri viszonyban voltam velük.

Mostanában viszont néha elképzelek magam mellé egy szerény, gyengédebb alkatú lányt, akinek bármikor megfoghatom a kezét, s magamhoz ölelhetem.

Lett nemrégiben egy barátnőm,-csak barát-aki biszexuálisnak tartja magát. Ezt kezdetekben nem tudtam, mások mondták nekem ezt az infót róla. De akár igaz ez, akár nem, megfordult már a fejemben a „hír” kitudódása után, hogy elérjem nála,-akármennyire is hangzik furán-hogy belémszeressen. (Pedig nem tolerálom az LMBTQ-t.)

Valószínűleg utóbbi azért játszódott le a fejemben, mert évek óta kivoltam „éhezve” a barátok közti szeretetre, bár ezt igyekeztem magamba fojtani.

Egy másik barátnőmnek pedig nemrég lett pasija, s írtam neki, hogy féltékeny vagyok, de nem a fiúra, hanem ő rá. Hozzátettem persze, hogy no homo. Ha vonzódnék/ vonzódom is felé, sose merném neki bevallani, se másnak.

(17N)