Miként törődjek bele abba hogy hátralevő életembe soha életembe nem lesz fiúm, szexuális kapcsolatom és szüzen halok meg? Hogyan folytsam el magamban? 17/l

17 éves vagyok, lassan 18 sose volt még fiúm. De még egy csók sem. Semmi. Barátaim sose voltak nagyon, rendkívül félénk vagyok. Nem járok bulizni, mivel nincs kivel, és hát és tényleg a világ legmagányosabb embere vagyok ami nyomaszt.

Hogy értsétek még sosem ölelt meg fiú. (Lány se nagyon csaladon kivül)

És nincs is reménye annak hogy fiúm legyen. Nagyon nagy elvárasom hogy fiatal legyen, de tenyleg az a tipikus haj, es nem viselem el ha idős egy kicsit sem. És a haj meg kinezet is fiatal legyen es lakjon közelbe. Na meg persze legyen vékony. Tudjátok mi, ez a fuckboy külső.

Bele kéne törődnöm aba hogy soha nem lesz kapcsolatom. Hogyan készüljek fel erre? Alkoholt nem ihatok egészségi okok miatt, kutyán gondolkodom hogy az társnak jó lenne az életben.

Mivel tudom hogy sose lesz fiúm igyekszem magamban elnyomni a szerelmi érzéseket, szexuális ingereket

Az én életemben nincs ilyesminek helye

A remény veszélyes dolog

Filmekben, sorozatokban tudatosan kerülöm a szerelmi jeleneteket mert sírnom kell a magánytól

Igyekszem nem beleélni magam abba ha maszturbálok, nem is próbálkozni semmi ilyesmivel, csikló izgatással stbvel. Mert tudom hogy ha felébresztem magamban ezeket az érzéseket csak lángra kapok és beüt a fiú hiány, beüt a magány. Csak depresszióba esek. Azon gondolkodtam hogy erényövet kötök magamra.