Sosem leszek neki elég?

Már hosszú-hosszú ideje beszélek ezzel a fiúval. Amikor megismertem, eléggé sérült volt, próbált felállni az előző kapcsolata által okozta sebekből. Mivel mindig is nagyon szimpatikus volt, úgy gondolom sokat segítettem neki.

Ennek már egy éve. Viszonylag keveset találkoztunk az idő miatt, ugyanis mind a ketten feszes beosztás szerint élünk, de azokat a találkozókat mindig élveztük. Megismertem a legközelebbi barátait, a helyeket amiket szeret.

Mindig is azt vallotta, hogy tetszem neki, de nem áll készen egy kapcsolatra. Bizalmi sebei vannak, amik még mindig nem gyógyultak be. Én megígértem neki, hogy várni fogok.

A legutóbbi talán viszont már egy-egy apró rámozdulást tettem. Túlzottan féltem, hogy sokáig elmenjek, de bármit tettem, nem volt ellenére.

Viszont. Észrevettem, hogy mennyi lánnyal beszél, amivel nincs gond, végülis nem vagyunk együtt. Habár mióta így jobban az életemben van, én igyekszem kizárni a random srácokat magam körül.

Egy tőlünk jóval idősebb lánnyal különösen jóban lett, ami mondjuk zavar. A lány egy bárban dolgozik, sokat jár be hozzá, elméletileg nagyon jóban vannak. De nincs közösségin kapcsolatuk, max a srác követi őt.

És itt jönne, amiért kiírtam a kérdést. A lányok, akiket követ. Mindannyian gyönyörűek. Az alakjuk, az arcuk. Kifogástalan, festett haj, ami tökéletesen illik hozzájuk. Szép mosolyok, szemek. Sokkal jobb élettel rendelkeznek mint én.

Hallottam már, hogy hogy beszél egy-egy lányról, amikor szép.

Felemlegettem neki, hogy mennyi lány közül válogathatna, hátha leesik a válasz neki. Erre a válasza picit összetört. ,,csak mindegyik csúnya, vagy kislány”

Valahogy szeretnék neki mégis elég lenni, mit tudnék ezért tenni? Nem tudom min változtassak, már sokat formáltam magamon.

Ezelőtt nem szerettem senkit sem ennyire…

17/L, ő pedig 17/F