Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért érzem azt, hogy sosem leszek jó egy kapcsolathoz?
Ha racionálisan végiggondolom, így agyban, minden teljesen rendben van velem. Intelligens vagyok, és jófej, a kinézetem is jó, bár ez ízlés kérdése, de konkrétan csúnya biztos nem vagyok. Mindenkit elfogadok, és gondolkodni, nagyon nyitottan gondolkodom, plusz tényleg empatikus vagyok, és törődöm másokkal. Senkitől nem kaptam nagyon eltérő visszajelzést, ami elvette volna az önbizalmamat.
Oké, elég fura vagyok, meg hallgatag, de ezt nem feltétlenül élem meg hátrányként, jól érzem magam ilyen ,,fura lányként’’.
Nem azt mondom, hogy nincs rengeteg rossz tulajdonságom, mert van, estig sorolhatnám, de mindenkinek van, és a lényeg, hogy küzdjön ellene az ember, szóval szerintem ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne barátom.
De, és itt jön a de... Érezni nem így érzem. Hanem úgy, hogy sosem leszek elég jó bárkihez, hiába tetszem magamnak alapvetően, ha fiúkról van szó, teljesen átértékelem a dolgokat. Egy fiú előtt nem vagyok okos, vagy szép, vagy még akár csak normális sem, hanem leginkább úgy érzem magam, mint egy karalábé, vagy egy egér. Úgy mondanám, hogy van önbizalmam az élet szinte minden területén, de fiúkkal nulla. És emiatt hűvös, távolságtartó, és szarkasztikus vagyok velük. Mindenkinek azonnal azt üzenem, hogy tőlem aztán ne akarjon semmit. Elég önteltnek és ridegnek tűnhetek ettől, és elérhetetlennek. Pedig tényleg nem akarok, mert a valóságban, így a felszíni páncél alatt tényleg nagyon meleg szívű vagyok.
De nem tudok mit csinálni, úgy érzem, hogy egy fal van köztem és a fiúk között. Plusz egy kapcsolatban meg kell nyílni, én pedig el sem tudom képzelni, hogy minden védekezésemet elengedjem, és teljesen megnyíljak, hogy megbízzak valakiben. Úgy érzem túl zárkózott vagyok ahhoz, hogy bárkit meg tudjak szeretni, mert ahhoz először meg kéne bízni benne, és azzal kicsúszna a kezemből az irányítás, ami kb a legnagyobb félelmem.
Volt egy nagy ,,traumám’’, ami miatt ténylegesen félni kezdtem a fiúktól, mármint nem úgy, hogy félénk lettem tőlük, hanem konkrétan féltem tőlük, ahogy más mit tudom én egy sorozatgyilkostól fél aki fenyegeti. Ha valaki megnézett az utcán, vagy mellettem ült, már összeszorult a gyomrom. De ez elmúlt teljesen, pszichológus segítségével túl jutottam ezen, azóta vannak is fiú barátaim, már olyanok, akik elviselik a hűvös szarkazmusomat. Szóval ez a dolog már nem akadályoz.
Nos, kb ennyi. Nyilvánvalóan következik ebből, hogy nem volt még barátom.
Amúgy 18 éves vagyok, ha ez számít.
Mit gondoltok? Mit kéne tennem? Hogy változtassak magamon?
válasza:En is ilyen vagyok.
A lenyeg hogy csak egy rendes sracot kell megtalalj.
válasza:
válasza:Próbáld növelni az önbizalmad. A kis irományod alapján számomra egyértelműen lejött, hogy egy értelmes, intelligens lány vagy. :)
A “sosem leszek elég jó bárkihez” szöveg butaság, mindenki talál magának megfelelő párt. Hidd el, te is fogsz.
A másik pedig... próbálj nyitni a fiúk felé, legalább annyira, hogy ne küldd el őket egyből. :D
Adj nekik egy kis esélyt, ismerd meg őket, aztán ha valóban nem szimpatikusak, nyugodt szívvel eresztheted útnak őket. Esetleg kérhetsz tanácsokat a fiú barátaidtól is, ők már gondolom jól ismernek.
A többi utána majd alakul magától. Lesznek számodra szimpatikus srácok, esetleg lesz, akibe szerelmes leszel.. a bizalom is ki fog alakulni előbb-utóbb. :)
válasza:Azért "érzed", hogy sosem leszek jó kapcsolathoz, mert nagyon vágysz rá, de nincs sikerélményed.
Valójában nem érzed hanem gondolod. Pontosabban a erre a következtetésre jutottál, de mivel nincs rá magyarázatod és mélyen beléd ivódott érzésként éled meg.
Szerintem sokat gondolkodsz a "problémán". Keresed a választ, a megoldást. A környezeted és a korod mind arra hajtanak, hogy neked is kell, és már kellene is, hogy legyen. Ezért nagyon fontos, hogy ésszerű magyarázatot találj. De a kapcsolatok, főleg ebben a korban ésszerűtlen, nem megmagyarázható vonzalmakból indulnak és (sajnos) alapozódnak is.
Persze lehet tanulni trükköket, technikákat, módszereket amivel hatékonyan juthatunk kapcsolatteremtésig. Ezekkel növelheted a lehetőségek számát, de a végén úgyis ezek nélkül kell személyesen megtapasztalni miről szól a párkapcsolat.
Elsősorban miről szól neked? Mit vársz tőle? Ezt csak te tudhatod meg és csak a gyakorlatból, tapasztalatból... most még nem tudod. Szerintem ez a kérdés is foglalkoztat, csak nem tudod tisztázni magadban. Nem is lehet, csak kapcsolatok gyakorlásával.
Tanácsként pedig: Nem tudom mi volt a traumád. De ha jól akarod magad érezni az életben, elsősorban a bizalmat és az elengedést (az feltétlen saját kezű irányítás kapcsán) kell megtanulnod. E nélkül pokol lesz mindkettőtöknek a kapcsolat. A bizalom a szeretet alapja, akkor is, ha többnyire azt tapasztaljuk, hogy csak sérüléseket kapunk miatta. Nem tudom milyen voltál a traumád előtt, de gyanítom tudat alatt még ott munkál az is benned.
válasza:Nagyon negatívan nyílvánulsz meg, amikor az ismerkedésre kerülne a sor. A szarkazmus nem rossz, de próbáld meg előnnyé kovácsolni ezt az általánosságban nem kedvelt formát.
Magamból kiindulva, a szarkazmus kétélű, de ha sikerül mindig kissé viccesre, poénosra venned a "reakcióidat (még ha sértőnek is hangozna), jóval könnyebben ér el másokhoz, és a szarkasztikus humor a maga módján is egy nagyon jó, mondhatni vonzó tulajdonság.
Ne izgulj és ne feszülj rá. Barátnőmet is, mikor megismertem, nagyon visszahúzódó volt, erősen szarkasztikus és nagyon elzárkózó (meg is értettem az okát, hogy miért ... nem részletezném, max privátban).
Ha pedig összefutsz egy sráccal/férfivel, és az elutasításod ellenére is a közeledben maradna, akkor bonts egy lyukat a körülötted felépült falba, és adj egy esélyt neki, de legfőképp magadnak :)
Ne görcsölj rá hogy kapcsolatot akarsz, mert ez a vak rohanás könnyen falnak ütköztet, és ha erőlteted, a végén meg fogod vetni még a gondolatát is. Ne izgulj, és hagyd az időt, hogy tegye a dolgát :)
A legváratlanabb pillanatban fog beléd botlani a lehetőség.
(Saját élmény/tapasztalat alapján írtam)
Kitartást és sok sikert kívánok :)
válasza:Manapság népbetegségnek számít a tinik körében az önbizalomhiány. Nem is lehet ez másképp, hiszen semmi sincs az életükben, ami növelhetné, vagy megadhatná azt- Régen egy gyereknek mindig voltak ház körüli feladatai, amiket el kellett végeznie, ha esett, ha fújt. Ahogy nőtt a gyerek, úgy komolyodtak a feladatok is. Ekképpen hamar észrevette, hogy mennyit ér, hiszen MINDENT meg tud csinálni, amit rá bíztak.
Mára nem maradt semmi, csak a lecke. Attól meg aztán nem lesz önbizalma senkinek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!