El kéne neki mondanom?

Van egy lány, aki bejön egy ideje. Már el is hívtam egyszer kávézni, de nemigen kaptam választ, mondhatni úgy is, hogy ignorálva lettem. Viszont nem tudom kiverni őt a fejemből. Rólam tudni kell, hogy régebben írkáltam kisebb novellákat meg verseket, de egy ideje, mióta középsuliba járok, ez elhalt nálam, nem volt ihletem. Viszont mióta találkoztam vele, hirtelen a semmiből így évek után újra rámjött az írhatnék, és azóta nem tudok leállni. Szinte ontom magamból a róla/neki szóló/általa ihletett verseket, egyfolytában szöszmötölök valamivel, ami róla szól. Haverom szerint ez nagyon romantikus, és feltétlen meg kéne neki mutatnom őket, de én nem akarom. Szerintem a semmibevételem elég nyilvánvalóan jelzi, hogy nem érdeklem őt. Másrészről viszont nem látom értelmét a róla szóló verseknek, ha ezzel nem tudnék neki valamilyen módon örömet szerezni, magamnak hiába írkálok. Másik oldalról pedig megint ott van a kérdés, hogy egyáltalán örülne e neki. Valószínűleg inkább valami fura, bogaras, creepy alaknak tartana, akitől méginkább távolságot kéne tartania. Ki ír manapság már verseket? Nektek mi a véleményetek?