Nem tudtam túllépni, hibásnak érzem magam?

Még tavaly szeptemberben volt egy barátnőm, akivel 2 hónap találkozgatás után összejöttünk, de kidobott egy hónap után. Ezután még írogatott, hogy nem tudja mi legyen, adtam neki esélyt, de a találkozókat egyfolytában lemondta miután megbeszéltük. Ezek után még próbálkoztam nála, hogy hátha, de végül feladtam. Volt, hogy kikövettem instagramon és akkor is írt, hogy ezt miért kell (sajnos vissza is követtem), aztán még alibi indokokból írogatott, pl karácsony, szilveszter, ezeknél az alkalmaknál sajnos mindig bepróbálkoztam nála, de visszautasított minden egyes alkalommal. Tehát 4 hónapig ment körülbelül ez a szakítás utáni szenvedés, vagy nem tudom minek nevezzem… mondogatta párszor, hogy a jövőben lehetne ebből kapcsolat, de most esélytelen… én pedig csak vártam. De év elején megbeszéltük, hogy akkor ezt hagyjuk és majd kiderül mi lesz velünk. Én ismét kikövettem, mert folyton csak az oldalát néztem… Emiatt tegnap megint rám írt, amikor is én teljesen kiakadtam, mert már nem bírtam ezt idegileg és minden kitört belőlem, kiosztottam messengeren. Ezután ma reggel elkezdtek a barátnői és a szülei is törölgetni engem, amire ismét felhúztam magam és letiltottam a lányt. Kíváncsi lennék a gondolataitokra a sztorival kapcsolatban. Nagyon nagy bűntudatom van…