Megpróbálnád vagy hagynád?

Van egy velem egyidős srác, akivel kiskoromban jóban voltunk és sokat játszottunk együtt, mivel egymás mellett laktunk. Nagyon kedves emléknek maradt meg

A serdülőkorba lépve viszont egyre jobban távolodtunk el, plusz családommal el is költöztünk onnan, így végül teljesen megszakadt a kapcsolat, habár a házunk még mindig megvan ott és minden évben visszajárunk.

Sok éve volt már, hogy utoljára beszéltünk, azóta alig láttam, és zavar hogy nem beszélünk már. még mindig várom az alkalmat hogy valahogy (mikor a városban vagyok) összefussunk és tudjak vele beszélni. Serdulokorba lépve szerintem már nem érdekeltem, nyilván nem akart játszani már.. de engem ez még mindig nem hagy nyugodni, mert meg szeretném beszélni vele hogy neheztel e rám valami miatt vagy másról lehet szó (utálom mikor valaki úgy nem bir, hogy nem tudom az okát)

Arra nincs sok esély hogy majd véletlen összefutunk, szóval valószinuleg az marad hogy írok neki, hogy tudnánk-e személyesen beszélni

Szerintetek érdemes? Vagy így külsősként nektek mi jön le a sztoribol?

Adnátok egy esélyt vagy nem?

(Nem volt köztünk több barátságnál, es tényleg rég volt ez már)

Köszönöm ha valaki válaszol

19/l