Mit tennétek ilyen helyzetben?

Egy 18 éves lány vagyok, és most az egyik barátnőmről lenne szó, érdekel ti mit gondoltok és mi a véleményetek erről, kicsit mesélek.

Neki van egy kapcsolata most. Az egészről én sosem voltam jó véleménnyel csak nem mondom ezt neki, felesleges lenne már. Az a fiú hát nem akarok csúnyán fogalmazni meg elhordani bárkit is, nem vagyok olyan, de diszkréten kifejezve valami beütése lehet annak a fiúnak. Agyilag nem tiszta (külsőt inkább nem mondom), és beszélni sem tud rendesen, minden szónál dadog, egy szónak vagy 5ször fut neki mire kibírja mondani normálisan, mikor én néha beszélek vele már rendesen nekem kínos és ezzel mások is így vannak. Valami tényleg nem oké nála. Már vagy 2 éve akarta barátnőmet csak sose mert semmit nagyon félénk, meg a közeledéseit sem normálisan nyilvánította ki. Na mindegy, valamiért a barátnőm összejött vele. Először nekem állandóan elhordta mindennek, fúj undorító hányinger lom gyerek, nagyon csúnya stb stb. Mindig próbáltam neki tanácsot adni hogyha nem akar tőle semmit akkor hagyja meg ha ennyire undorodik tőle meg nem tudná szeretni akkor ne is beszéljen vele, mert az a gyerek úgyis beleéli magát és azt hiszi lehet valami. De a barátnőm ugyanúgy beszélgetett vele meg minden és végül összejöttek. De értitek, nekem csak ócsárolta egyfolytában aztán meg ja mégis mellette kötött ki. Ez nagyon kellemetlen még nekem is hogy ezt csinálta. Ha akart valamit akkor nekem miért hordta el meg ilyenek. Aztán ezek után meg mégis kellett neki. Nem tudom mi történt vele de ő tudja. És így a barátai szavát se vette semmibe holott tudta jót akarunk neki, de olyan mintha nem is számított volna semmit. De igazából nem is ez a lényeg. Azelőtt mielőtt összejöttek, neki sem volt senkije és mindketten szinglik voltunk. Mindent megbeszéltünk sokat voltunk együtt, mindenben megértettük egymást már csak azért is mert mindketten szinglik voltunk. Aztán azóta már ez nem olyan. Neki kapcsolata lett. Közben amúgy nekem is alakult akkor valakivel de végül nekem semmi nem lett belőle. Neki meg ugyanúgy tart. És azóta rendesen érzem hogy nyomást akar rám tenni, mindig olyan mintha csak dicsekedne nekem minden fejleményével hogy mi történik velük. Ráadásul már a gyerek bejárt hozzájuk konkrétan pár nap után. És azóta minden egyes nap együtt vannak. Komolyan minden nap megy náluk a fiú, napi szinten ott van 5 vagy több órákat. Minden nap túlzás😅 Mások is mondják hogy mint valami idős unalmas házasok, ez konkrétan így van. Más kapcsolatban azt lehet hallani hogy nem normális sülve főve csak egymás nyakába lenni és rámegy a kapcsolatuk, kell külön töltött idő is ez így egészséges, minden izgalmat kiöl ha nincsenek külön is magánszféra kell hogy legyen, értitek. Na és az van hogy nyomást akar rám gyakorolni a barátnőm. Mindig csak mesélget, minden szava csak az a fiú, olyan mintha direkt mondaná nekem a dolgait hogy én rosszul érezzem magam hogy nekem senkim nincs neki meg van. Hát most nem azért, de ha én lennék olyasmibe mint ő vagy konkrétan az ő helyébe, inkább örökre maradnék egyedül. Én nem jövök össze senkivel csakazért hogy legyen valakim. De ő úgy van. Nem rosszból, de én tudom hogy csak azért jött vele össze mert nincs más. Én ilyen hibába sose esnék. Szóval ez így nagyon nincs rendben hogy nekem flexel a kapcsolatával, minden történéssel. Érzem rajta hogy azért mesélget el mindent mert neki milyen jó lehet nekem meg nem. Mondanám azt hogy engem amúgy ez az egész nem érdekel, de valamilyen szinten mégis muszáj érdekelnie mert mindent mond magától és tudom hogy rossz szándékból. Ez már jó ideje így megy és most vagyok úgy hogy én már ezt nem birom. Ráadásul a gyerek meg nekem írogat. Nem olyanokat, de ez is túlzás már amit csinál. Napi szinten rámír, van hogy egy nap vagy 3szor is, rengeteget szivezget stb. Eleinte eltűrtem meg csak kedvességből írtam neki vissza hogy na mégis ne mondja már hogy nem írok vissza, de ez már nagyon durván sok. Nem hagy élni, még más fiú akivel beszélek se ír nekem annyit mint ő😅 Ezt már mostanra nyomulásnak lehet venni. Ha barátnőmnek ezt a dolgot felhoznám szerintem rám haragudna vagy valami, hogy miért veszem úgy hát tuti nem akar semmit tőlem csak rendes velem. Hát az oké elejében én is úgy gondoltam de ez nem normális már.. Tegnap este írt én meg picit kedvesen lekoptattam hogy mindjárt alszok, na ma is ugyanúgy írt, nem írtam vissza és már nem is fogok. De biztos hogy ugyanúgy fog írni és akkor megmondom neki mit beszéljek vele annyit, a barátnőjével beszéljen már ne velem. Már nekem kellemetlen😅 Komolyan nekem kell rászólni, nekik kéne ezt jobban átlátni szerintem. Ez normális alap dolog lenne hogy egymással beszéljenek ne másokra írkáljanak rá.

Szóval így ezek már kijöttek belőlem nem birom magamba tartani. Komolyan a napjaim már róluk szólnak, nem akarok én többet foglalkozni kettejükkel mint a magánéletemmel😅 Szerintem az ilyen nem normális barátnő amúgy. Egy kapcsolattal flexelni, istenem, főleg amiben meg ők vannak. Miért akarja velem éreztetni hogy nincs senkim? Nekem attól van választásom, csak én nem ugrok bele bármibe is. Ez így a normális. És szerintem jogosan látom azt is hogy mostmár nem írok vissza a gyereknek.

Ti hogy látjátok ezt, hogy kezelnétek? Voltatok ilyenbe már?