Hogyan szakíthatnék úgy, hogy ne fájjon annyira senkinek se?

Szerintem is neked kéne hozzá menni. Nem kell bemenni a házba és az anyjával találkozni. Megbeszélitek, hogy kijön eléd és akkor mondod, hogy sétálni szeretnél kicsit, elmentek egy csendes helyre és ott lezárod a dolgot.

Persze utalni lehet írásban is, hogy "beszélnünk kell", ennél levágósabb 2 szó szerintem nem is létezik ilyenkor.

Csávó amúgy hány éves, hogy ilyennel érzelmi zsarol téged, hogy kárt tesz magában?

Én is szakítottam már azért mert nagyon mérgező volt a kapcsolat, és nekem is meg kellett úgymond gyászolnom. Először megkönnyebbültem, utána hetekig rossz volt, mégiscsak hiányzott valami. Magam is csodálkoztam ezen, nem értettem, hogy miért van ez így, mikor annyit sírtam miatta, olyan sokszor megbántott. De most már nagyon jó, kivirultam, tudok olyanokkal foglalkozni, amivel akkor nem, mert lelkileg roncs voltam, és nem tudtam odafigyelni a dolgaimra (tanulás, olvasás, sport, stb.)

Hagyj időt magadnak, majd jobb lesz. Legyél a barátaiddal, nézz filmeket, olvasgass, sportolj.

Mi úgy szakítottunk hogy elmentünk egy olyan helyre, ahova mindig járunk sétálni

És akkor így sem nála nem kellett lenni sem nálunk