Tényleg ezért szakíthatott velem a barátom?

Ezen a héten vetett véget a barátom a lassan fél éves kapcsolatunknak azzal az indokkal, hogy ő már nem szerelmes belém. Tudom, hogy nem volt hosszú idő, de mindketten teljes mértékben meg voltunk győződve már az első pillanattól kezdve, hogy ez több, mint egy kamasz szerelem. A fiú véleménye is az egyik pillanatról a másikra változott meg, és hírtelen egy fél nap leforgása alatt lépett ki az életemből. Itthagyva engem milliónyi megválaszolatlan kérdéssel.

A történet röviden annyi, hogy ugyebár lassan 6 hónapja voltunk együtt, és a karanténos nehéz idők ellenére is imádtuk egymást. Szülői engedély hiányában kilógtunk mindig biciklizni, és a közelben lévő mező szélén töltöttük a délutánokat titokban. Minden tökéletes volt.. mikor újra "legálisan" tudtunk találkozni, kirándulni mentünk, felfedeztük újból a városunk rég nem látott részeit. Érthetően tényleg minden olyan volt, mint régen. Múlthéten viszont a több hónapnyi kérlelése miatt végre találkoztam a mindennél jobban szeretett barátaival. Mielőtt bárkinek is felmerülne, elég introvertált személyiség vagyok, és nem esik annyira jól ismerkedni új emberekkel, azért nem szerettem volna velük előbb találkozni. Meg is történt a várva várt esemény, de nem éreztem magam otthonosan (szépen mondva) és a barátai sem erőltették meg magukat, hogy ismerkedjenek velem.. ezután viszont minden megváltozott. A (volt) barátom mintha többé nem is az lett volna, akit ennyi ideig ismertem. Mikor találkoztunk komor volt és nem figyelt rám, mintha fejben teljesen máshol járna, telefonon/üzenetben pedig maradt minden a régi. Ugyan úgy keresett és törődött velem, mint előtte. Majd végigbeszélt és szórakozotz nap után este 10kor szakított velem írásban.

Nem értettem semmit, nem is mondott semmit. A magyarázata az volt, hogy ő már nem szeret engem. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy egy ember véleménye hogy változik meg egyik pillatról a másikra ennyire. Mondta, hogy már egy ideje gondolkozott rajta, nem volt rögtönzött döntés.. de ezt meg azért nem hiszem el, mert akkor mégis miért ragaszkodott annyira a barátaival való találkozáshoz alig 4 nappal ezelőtt. Az is furcsa, hogy a szakításról az ég világon senkinek sem szólt, csak magában eldöntötte és véghez is vitte. A fejemben mindenhol kérdőjelek vannak, és már szerencsére feleszméltem a durva önsajnálatból, amibe szakítás után keveredik az ember, de még mindig nem értek semmit.

A barátai miatt lehetett ez, hogy nem jöttem ki velük olyan jól? Vagy a fiúknál tényleg van ilyen, hogy egyik pillanatról a másikra hoznak meg ekkora döntéseket?

Ti mit gondoltok?