Én voltam a hibás?

Volt egy fiú akivel alakulóba voltam. Hirtelen jött, én az elején még nem is akartam nagyon igazából. Aztán jól éreztem magam vele, vártam hogy vele legyek gondoltam rá egyre többet meg alapból tetszett nekem is, szóval így kialakult hogy elkezdtem kötődni hozzá. Én kevés embernek meséltem róla de ő sokaknak rólam. A barátainak, még az anyukájának is meg képet is mutatott rólam, ezeket elmondta nekem. De én még meg se említettem itthon meg semmi, csak ha tényleg nagyon komolyra fordul akkor szoktam, úgy még az elején nem. Minden jó volt kedveltem már. Aztán valahogy kezdtünk eltávolodni egymástól, egyre kevesebbet találkoztunk lemondogatta. Én ezt egyre nehezebben viseltem mert hiányzott és többet akartam vele lenni. Már nem nagyon bírtam hogy ezt csinálja és megharagudtam mindig, nagyon bunkó voltam vele sokáig csak flegmáztam meg ilyenek. És ő akkor is írt nekem mindig ugyanúgy. Meg suliba is mindig adott jeleket hozzám ért stb. Szerintem más is úgy kezelte volna a helyzetet mint én ha már vagy 3 hete nincs is tali semmi. És a közelbe vagyunk pedig. Egyre idegesebb lettem ettől de minden csak azért volt mert hiányzott és többet szerettem volna vele lenni. Aztán találkoztunk is és megbeszéltük jó volt minden. Mondta hogy azért nem minden nap tud jönni de egy héten ilyen 3szor biztos legalább, egyet is értettünk. De minden talin keveset voltunk együtt, mindig kb egy vagy másfél óra múlva már mentünk is haza. Hetente taliztunk egyszer vagy max kétszer de csak miatta volt ez így. Én többet akartam. De mindig minden tökéletes volt. Bújós volt, már első perctől láttam rajta mennyire akarja, aranyos volt, ilyeneket mondott hogy nem tudom mivel de megfogtál, nekem nem kell más lány meg stb stb. De tényleg már aztán az lett hogy nem is találkoztunk, egyre kevesebbet írtunk és végül még annyi se, abbamaradt minden. Próbáltam még lépni felé írogatni ne mindig ő keressen mert én sose tettem, fogadta a közeledésemet de akkor se volt semmi már. Ugye rosszul kezeltem ezt az egész helyzetet, amiért nem találkozott velem én csak flegmáztam nagyon sokáig meg bunkó és lekezelő voltam, leoltogattam. Aztán rájöttem hogy ezzel én is hibás voltam és nem így kellett volna hanem szépen higgadtan őszintén és aranyosan felhozni ezeket neki, többet értem volna el vele. De az hogy csak lekezelő voltam még rosszabb volt. Mikor már utoljára próbáltam rávenni hogy találkozzunk és beszéljük meg akkor se sikerült, megint csak ideges lettem és elküldtem. Nem beszéltünk de kisebb jeleket mindig adott, mindig nézegette a sztorijaim, reagálgatott imádolgatta. Én meg semmit nem mutattam a sztoriját se néztem semmi. Érdekelt meg minden ugyanúgy de akkor se mutattam semmit. Hiányzott nem tudtam mit csináljak. Végül anyához fordultam és megkérdeztem erről hátha tud erre valami hasznosat mondani és jobban látja. Képen is megmutattam neki. Elmondtam neki hogy ismertek milyen vagyok mikor nem az van amit én akarok meg makacs vagyok minden, nem kell bemutatni..és vele olyan voltam mikor nem jött ki hozzám találkozni. Úgyhogy ő is átesett azon az énemen😅 Anya nagyon jól tudta miről beszélek aztán mondta hogy hát csodálkozol? tessék tőle bocsánatot kérni, rajta látszik hogy az a fiú akitől amíg nem kérsz bocsánatot biztos nem fog találkozni veled. Beletiportál a férfi mivoltába megsértődött ahogy bántál vele mostmár hozd helyre. Sokat nevettünk is meg minden és beláttam igaza van. Ráírtam a fiúra, aranyos volt velem nagyon. Napokig ki akartam hívni talizni, leírtam hogy ne haragudj tudom bunkó voltam meg minden és jól fogadta. De hiába voltam én aranyos cuki meg minden, nem jött ki sehogy nem értem el. Már itt én feladtam belefáradtam. Ha bunkó voltam ha aranyos ha kedves akkor se értem el hogy találkozzunk. Ott úgy jobban elmondtam volna neki mindent és meg tudtunk volna rendesen beszélni. De így semmit nem lehet már, megint nem beszélünk. Láttam hogy más lányokkal beszél meg másnak imádolgatja sok képét stb.

Csak tisztán akarom látni a helyzetet. Ti mit gondoltok én rontottam el az egészet? Végig én voltam hibás és magamnak köszönhetem? Belátom hogy nem úgy kellett volna viselkednem ezt neki is ugyanúgy elmondtam. De ő sose mutatta annak a legkisebb jelét sem hogy haragudott volna rám ezért és megsértődött volna. Vagy csak szimplán már nem érdeklem meg nem akar tőlem semmit? De ugyanúgy mai napig csinálja azokat hogy időnként imádolgatja a képem, mesél rólam másoknak, és tudom hogy első perctől mennyire bejövök neki az nem változott. Tudom azt is hogyha látnánk egymást biztos nem lenne semleges felém ahogy eddig sem volt sosem.

Anya szerint az is benne van hogy mivel egyke fiúcska és csak az anyukájával és, nem annyira engedékeny vele és félti meg tipikus ilyen anyuci pici fia. Hiába 18 éves már akkor is félti és azért nem engedi ki sokat főleg este.

Ti hogy látjátok ezt sértettem az egóját már nem akar engem látni sem vagy mi lehet a baj? Tetszem neki meg érez irántam de ennyire megsérthettem volna? De nem ok nélkül voltam olyan én sem. Vagy csak szimplán lerázott végig vagy nem akart velem lenni? Nem tudom.