A barátom elhanyagolna?

Több, mint egy éve vagyunk együtt, távkapcsolat. Kb. kéthetene találkozunk.

Ő 23, én 18.

Nekem nincs sok barátom, nem szervezünk túl sok programot.

Páromra viszont ez nagyonis jellemző.

Ha szabad hétvégéje van, akkor hazamegy és olyankor havarokkal van végig, tehát eléggé félre vagyok rakva. Nem szoktunk beszélni olyankor.

Egyébként ő mindig jól érzi magát ilyenkor, néha azt érzem, hogy talán még jobban is, mint velem. És ez annyira rossz, mintha már féltékeny is lennék a barátaira.

Kb. három napot takar ez a kikapcsolódása. Ilyenkor néhány kép, gif, egy jóéjszakát, szép álmokat, holnap beszélünk és ennyi.

És nekem ez nem működőképes így, nekem ez kevés interakció.

Nyilván nem várom el, hogy egész nap a telefonja felett üljön, de azt igen, hogy hiányozzak neki és érdekelje mi van velem. Engem érdekel mi van vele, csak ilyenkor már nem merek én sem kezdeményezni, mert monda már párszor, hogy ilyenkor nincs kedve a képernyőt bámulni.

Jeleztem már a problémát a kezdetektől. Szokott keresni egyszer-egyszer napközben, de nem érzem olyan őszintének, szerintem csak ír, mert én azt szeretném, hogy írjon.

Vagy már csak túlgondolom, nem tudom.

Most pedig egy hétig otthon van, szóval egy hétig nekem tolerálnom kell ezt. Ezért borult ki nálam a bili megint. Szerintem ő ebből semmit nem veszé észre.

Amúgysem sokallom a kommunikációt, de azért hétköznaponta valamivel jobb, olyankor nem jövök ide gyakorira kiírni olyan kérdéseket, amikre valószínűleg csak én tudom a választ.

Szóval nem tudom, szerintetek ez elviselhető még párkapcsolatban? Vagy ez már elhanyagolás?

Mit tanácsoltok?

Szeretném, hogy ne szétválással végződjön.