Depressziós vagyok? Szóval azt hiszem ez elég hosszú lesz de elkezdem.

#2

Szia! Ezt a vagdosás dolgot nem fogod addig megérteni amég nem kerülsz hasonló helyzetbe (remélem nem fogsz). Amikor valakinek a "lelke fáj" azt nem lehet olyan egyszerűen kezelni. Nem tudod lefertőtleníteni bekötni stb. Még a rendes fizikai fájdalmat sokkal könnyebb kezelni, mert van valami kézzelfogható dolog ami konkrétan fáj. Február óta nem vágtam meg magam egyébként, nem is tervezem többet. Illetve attól hogy valakinek sokkal rosszabb nálam attól én már nem lehetek szomorú? Mindenkinek a lelke más és mas. Más dolgok okoznak fájdalmat stb.

Ha valaki elkezdi magát vagdosni ott már baj van. El kell jutni egy szintre mikor nagyon egyedül vagy es kvázi ezzel akarod magadra hívni a figyelmet. Én nem ilyen voltam. Próbáltam minél jobban eltakarni mert tudtam hogy jönnek majd azok az emberek akik azt mondják majd, hogy "divat". Sokszor vágtam meg inkább a combomat mert az nem látszik általában.

A szakításokat nem úgy kell érteni hogy konkrétan most CSAK azért vagyok rosszul. Nem. Soha egy ölelést egy "szeretlek-et nem kaptam a szüleimtől és mikor végre ezt megkaptam nagyon örültem mert végre úgy éreztem hogy számítok valakinek.

(kicsit hosszú lett de úgy gondolom talán így átláthatóbb a dolog)

Nem vagdosom már magam.

Van pszichológusom de nem tud segíteni.

Történt valami pár napja amit nem szívesen írok le de folyamatosan azon jár az eszem. Nem tudok tőle aludni, ha mégis elalszom azzal álmodom. Soha nem volt még ilyen szintű bűntudatom. Tehetetlen vagyok a dologgal kapcsolatban. Nem tudom mit tudnék tenni.

Mindegy,leírom ugyse ismer senki.

Szóval van 2 kutyám otthon. 2 naponta szoktam hazamenni de csak miattuk. Nagyon szeretem őket. És mikor legutóbb otthon voltam észrevettem hogy az egyik nincs jól. Szóltam anyuéknak. De le se szarják a dolgot. Mondván jól van az úgy.

Nekem pedig csak 5000ftom van amiből nem tudom kifizetni az állatorvost pedig simán odaadnám. Mar 4 napja nem voltam otthon mert nem birom nezni azt hogy rosszul van és én nem tudok neki segíteni. A nyáron mint mindig nyilván dolgozni fogok és az egész fizetésem odaadnám érte. De addigra valószínűleg késő lesz.

Annyira tehetetlen vagyok.

Utálom a szüleimet. Tudom hogy nem állunk jól anyagilag de én akkor már inkább nem ennék csak a kutyával legyen minden rendben.

Elmondhatatlan bűntudatom van.