Nem tudom jól érezni magam a bőrömben, már hosszú évek óta, mit lehet ez ellen tenni?
Alapból is egy elég derűlátó típus vagyok, hiába történnek velem jó dolgok az életben, nem tudok pozitívan gondolkodni. Fogalmazzunk úgy, hogy "energiavámpír" vagyok. Magamtól is elveszem a motivációimat, másokat meg nyilván zavar az, aki folyton panaszos.
A legrosszabb az egészben, hogy végzős vagyok a pszichológia szakon. Semmi jó nem történik velem mostanában azon kívül, hogy a barátaimnak minden összejön az életben és van miért boldognak lenniük.
Most már lassan inkább csak irigy vagyok rájuk. Az a normális, ha az ember örül, nyilván nem fognak azzal foglalkozni, hogy belül legszívesebben meghalnék, mert a nagy örömködés közepette senkit se érdekel, hogy vagyok, meg ha már beszélni kell, ne az én problémáimról, meg nem beszélném meg velük, nem fogják megérteni.
Amikor rosszul vagyok (mostanában nagyon sokat), tanulni se tudok. Ma volt egy vizsgánk, amire csak én kaptam kettest, mert amúgy mindenki képes volt felkészülni kb. :(
Zavarnak a jövőbeli kilátásaim. Egy átlag pszichológus Magyarországon nem keres jól. A szüleim vállalkozók, nyilván ők sem így kezdték, de 40 évesen se lenne annyi fizum, mint nekik.
Ők ennyi idősen már együtt voltak, én 23 évesen még sosem éreztem azt, hogy alkalmas lennék egy párkapcsolatra. Jó példát nem nagyon láttam házasságra, a családunkban kis túlzással mindenki elvált már egyszer, annyira bizonytalan ez az egész, hogy szerintem meg sem tudok bízni senkiben, régebben naiv voltam, elárultak régi barátok és azóta nehezebben tudok nyitni.
Szeretnék gyereket, de amennyi minden nyavaját örökölhetne...félek, hogy nem lenne egészséges.
Önértékelésem nem sok van, nem hiszek a saját képességeimben sem (már a vizsgaidőszakban sem).
Szóval konkrétan totál be vagyok pánikolva állandóan. Nem látom, mi lesz velem 1 év múlva, de azt se, hogy fél év múlva. A diplomámhoz kell 2. Nyelvvizsga, de annyira rosszul megy az olasz, hogy esélytelennek tartom ezt az áprilisi vizsgát. Márpedig enélkül nem vesznek fel PhD-ra és 1 évig lógni fogok a levegőben valamit dolgozva, utána meg semmi garancia, hogy felvesznek 1 év kihagyással, nem nézik jó szemmel az ilyet. A puszta gondolattól sírva fakadok, ezen múlik a sorsom, de akkor se mennék át az olaszon, ha minden nap tanulnám legalább 60 percet... :(
Nem tudom beosztani az időm, mindent csak halogatok, és most ez lett a vége...Másoknak meg minden összejön elsőre, én még a jogsit sem tudtam megcsinálni, se a C1 angolt...
Nyilván mert szétszorongom az életem, de mostanában kezdem azt érezni, hogy elég alacsony lehet az IQ-m a barátaimhoz képest, ha kisujjból kiráznak dolgokat és olyan témákban néznek sorozatokat, amik engem csak lefárasztanának a nap végén.
Nem csoda, ha egy nullának érzem magam, ha alapból is gyengébbek a képességeim, pluszban a magánéletem is egy semmi. A saját anyám is mindig elmondja, hogy elviselhetetlen vagyok. Szóval még vele sincs jó viszonyom, más legalább a családjára számíthat.
Nem normális dolog, hogy átmentem ma a vizsgámon, erre itt sírok, ahelyett, hogy megkönnyebbültem volna.
válasza:Szerintem pont neked jó lenne, ha találnál egy sportot vagy hobbit, ami feltölt, új értelmet ad a dolgoknak és sikerélményt nyújt. Az edzésen, ahova járok (zumba), teljesen megfigyelhető, hogy nyílnak ki az első alkalomra még gátlásosan, feszengve érkező emberkék. Pár hónap után mosolyogva, lazán jönnek be az órára, már nem kinyúlt pólóban, hanem sport szettben stb.. De ez csak egy példa a sok közül. Számos ilyen történetről hallani, hogy a sport vagy egy új tevékenység mennyire meg tudja változtatni egy ember életét. Csak a kezdő lépést kell megtenni!
Egyetemen dolgozom pontosan tudom, hogy milyen magasak a ponthatárok a pszichológia szakon. Tehát nagyon is ügyes lehetsz, ha bekerültél! Sokan irigyelhetnek! Nem egy síró diákkal beszéltem már, aki lecsúszott pár ponttal. A pszichológia szakkal nem csak pszichológus lehetsz pl. a multi cégek világában a HR szakemberek is sokszor pszichológusokból kerülnek ki. Érdemes lenne elmenned egy céghez gyakorlatra v. diák munkára. Kis tapasztalatot szerezni. Itt nálunk az egyetemen van egy iroda, ahol segítenek helyeket találni, nem tudom a te iskoládban létezik-e ilyen.
Érdemes lenne beszélgetned a problémádról valakivel, akár egy képzett pszichológussal! Hátha egy-két rávezető kérdéssel máris másként látnád a dolgokat! Fel a fejjel!
válasza:Az "energiavámpír" szerintem egy elég gonosz szinonímája a depressziósnak. Arra nem gondoltál, hogy szakemberhez kéne fordulni? Úgy hangzik elég rossz állapotban vagy.
És az természetes, hogy ilyenkor sokkal nehezebben tanulsz, semmi köze az értelmi képességeidhez.
Próbálj nem mások életével foglalkozni, koncentrálj inkább magadra. Amúgy se mindig tényleg olyan felhőtlen az ő életük se, mint amennyire reklámozzák.
A pszichológusokról nem igazán azt hallani, hogy olcsón dolgoznak, azért éhenhalni talán nem fogsz. :) A PhD-re meg elvileg objektív pontszámok alapján kéne eldönteni, hogy felvesznek-e, nem? Semmi közük hozzá, hogy kihagysz-e esetleg egy évet.
És de, ha sz*rul vagy, normális hogy a vizsga vége nem elég hozzá, "sírni" kell. Remélem megkönnyebbültél tőle. :)
válasza:Kedves kérdező
Alapvetően úgy látom nagyon hasonlóak tudnak lenni a negatív gondolataink
Kezdő egyetemistaként új életem kezdődött és elhatároztam minden más lesz.
Még középiskolában voltak rosszúlléteim. Ezeket akartam megváltoztatni
Mára rádöbbentem ezt a másokhoz való folyamatos hasonlítgatás és a görcsös dolgokhoz való ragaszkodás tesz szomorúvá
A szomorúság frusztrálltá
A frusztráltság miatt pedig fizikailag is rosszúl lehetek
A jogsim nincs még meg pedig nagyon szeretem az autókat jobban mint a barátaim akiknek már gimiben meglett és azzal menőztek
Évközi jegyem nem lett meg egy nagyon nehéz tárgyból pedig készültem a zhkra. Most úgy néz ki vizsgán is megbuktam pedig többet tanultam mint a csoporttársaim
Amit fontos látni, hogy a tesztek nem igazságosak és nem tökéletesek
Állítom többet tudok az adott tárgyból lexikális tudás szinten mint az átlagos ott tanuló és azt is állítom, hogy a tudományterület nekem elégge fekszik is
Mi lehet akkor a baj? Mégis megbuktam. Néha csak ez jár az eszemben mint neked
Túlbecsülöm magam, értéktelen vagyok?
De ezt el kell hesegetni
Egy jó ember nem attól lesz jó ha sikerül a vizsga és sikeres sem
Sikeres akkor leszel ha magadat annak értékeled. Alapvetően ez egy önértékelési probléma.
Ezernyi út van nem kell ragaszkodni görcsösen
Ellenben ha te úgy döntöttél ez a te utad és ezt szeretnéd járni akkor felesleges azt nézni mások hogyan járnak rajta
Ez az út a tiéd még ha most azt is látod mások is járnak rajta ők előbb utóbb letérnek. Ne őket kövesd mert csak a sajátod visz el a célodig
Így felesleges azt nézni nekik jogsi van vagy sikeres vizsga
Persze mondani egyszerű de én sokszor sikeresen legyőzöm az érzést szerintem neked is menne
Az Én elképzelésem az, hogy rajtad segíteni nehéz mert ezt tanulod ismered a módszertant viszont éppen ezért szerintem te tudod azt is, hogy neked mit kellene tenni ahoz, hogy boldog légy
Elég bátornak kell lenned, hogy megtedd
Hidd el nagyon megéri boldognak lenni
Sportolj, meditálj, ha megteheted menj el masszázsra vagy ülj le egy könyvtárban olvasni
Legyél laza tedd azt ami nyugodtá tesz.
Azok a barátok pedig akik nem figyelnek arra ha baj van veled nem igazi barátok. Foglalkozz azokkal akik veled is foglalkoznak.
Ez nekem is nehéz sokszor
Az élet mindíg hoz új embereket és lehetőségeket
Ha szomorú vagy nem látod meg és ez nagyobb baj mint egy vizsga vagy jogsi elbukása... Főleg, hogy az megismételhető
válasza:Utolsó válaszoló vagyok... Talán lehet furcsa így pár hónap mulva újra válaszolni de nézegettem a megválaszoljaimat aztán újra ide kerültem...
Kedves kérdező, azóta minden rendben van?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!