Hagyjam inkább a srácot?

Van egy srác, buszon látjuk egymást többször is egy héten. Elég helyes, meg úgy vonzónak mondom. Picit viszont megijeszt a kisugárzása. Sokat figyelem a közelemben lévő embereket, a mozgásukat, tekintetüket és rajta nincs kedvesség. Nyilván nem várom el hogy random mosolyogni kezdjen vagy ilyenek, de érdekes a tekintete...szemeztünk már párszor, de csak röviden mert én elkapom a fejem. Olyan pofátlanul tud nézni (nem feltétlenül rossz értelemben), hogy egyszerre veszek bele a szemeibe, és egyszerre akarok menekülni. Nem értem.

Eddig olyan fiúk jöttek be, akikkel többnyire társaságban találkoztam, figyelmesek, nyíltak, a legtöbb emberrel jól szótértenek, humorosak(!), teljesen áltagos anyagi háttérrel, laza stílussal, és mellettük könnyen természetesen tudtam viselkedni.

Itt leszögezném, hogy ez a srác nem laza (az eddig látottak alapján persze), és a ruhái és cuccai alapján van pénz náluk. Most nem azt mondom hogy ez zavar, de az öltözködésén is látszik, kifinomult és igényes stb. A legtöbb nő ennek örül, én sem egy szakadt, igénytelen embert szeretnék magam mellé, de szeretem a lazaságot, ha a sulis öltözködést egy pasi nem komplikálja túl, hanem simán elvan egy farmerben meg pólóban. Ez egyrészt ízlés kérdése, másrészt itthon is ezt látom, fiú testvérem és apukám sem a finom úriemberek felső körébe tartoznak. Jó anyagi hátterünk van, de nekem sosincs képem pl pénzt kérni vásárolgatásra mert tudom, hogy ezért ők két kézzel kemény munkával megdolgoztak.

Dilemmában vagyok, mert ez a fiú furcsán megmozgatott bennem valamit, ami más mint amit eddig bárki iránt is éreztem, nem olyan ,,otthonos".

Látszatra azért tényleg minden rendben van vele, nem ismerem, nem könyvelhetem el sznobnak. Ki akarok igazodni jobban kicsit magamon is mert bennem vannak ezek az ellenvetések, de mégis lefagyok ha meglátom, és ver a szívem mint a fene.