Manapság miért nincsenek ilyen zenei ikonok?
Olvastam a könnyűzene történetéről mindenféle könyveket. Az 50-es években ott volt Elvis, a 60-asban a Beatles, a 70-es években Led zeppelin vagy a Queen, a 80-as években Michael Jackson. A 90-es éveket feldolgozó könyvben leírják (de nem nagyon fejtik ki), hogy onnantól már nem nagyon van egy kiemelkedő ikon, hanem sok híresség van, akik párhuzamosan ismertek, vagy híresek maradnak vagy nem. Én még a listához hozzátenném a 90-es évek/2000-es fordulóján mondjuk Britney Spearst (vagy a Spice Girlst) de utána én sem tudok mondani.
Egyetértetek ezzel, amit a könyv írt? Vagy nem? Mit gondoltok? És ha ma már tényleg nincs kiemelkedő ikon, csak hullócsillagok meg hasonlóan híres emberek, akkor miért?
(Ennek a könyvsorozatnak a részeit olvasom egyébként:
)
#20:
Na igen, én is csak olyan dologban szeretek véleményt nyilvánítani amiben tájékozott vagyok.
Egyébként én követem Puzsér munkásságát, mert egy nagyon őszinte, érzelmes embernek tartom (még ha ordibál, azt is átéléssel és őszintén teszi:), akinek nagyon nagy igazságérzete van, és nem fél nekimenni a tömegízlésnek vagy éppen a népbutító kereskedelmi médiának, a celebeknek, stb. na meg persze nem mellesleg kulturált és intelligens is.
Ugyanakkor sokszor megfelelő tudás nélkül, minimális információval, vagy éppen teljesen szubjektíven alkot véleményt, még akkor is, amikor objektíven kéne nyilatkoznia egy-egy témáról.
Szóval ja, csípem a faszit és nagyon sok témával kapcsolatban meg is hallgattam/hallgatom a véleményét, de előfordul, hogy nem értek vele egyet, és csak fogom a fejem, hogy milyen hülyeségeket beszél. :D
"szerintem marhára vicces, hogy az ilyen fiatalok arról osztják mindig az észt, hogy a kortársaik csak divatból hallgatják ezt meg azt, mert hogy csordaszellem így, média-manipuláció úgy, stb., eközben ők is tökre nyáj módjára istenítik ugyanazt a 20-30 nagy legendás előadót, amit elsőként eléjük tettek és annál aligha terjed tovább az a marha nagy egyéniségük."
Ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy nagy általánosságban igazad van. Viszont amellett ne menjünk el, hogy vannak olyanok is, akik nem nagy előadókat hallgatnak, hanem underground előadókat, és abban meg van igazság, hogy sokan a divatzenét szeretik. Még középsuliban nekem is volt olyan osztálytársam, aki mindig azt hallgatta ami akkoriban a legfelkapottabb volt. Ez számomra is visszataszító, de nem tettem megjegyzéseket neki, ha ő se szólt be nekem.
Egyébként én is metal bandákat hallgatok leginkább (most is az szól:), de közbe meg a punk zenét, a blues rockot, hard rockot, az alternatívot, stb. is imádom.
Sose értettem, hogy sokan miért kezdenek fikázni mindent kényszeresen... Nagyon sok híres zenekar van metal műfajon belül is, akiket nem hallgatok, mert találtam olyat, akik hozzám sokkal közelebb álló zenét játszanak. Most akkor kezdjem el fikázni azokat akiket én nem hallgatok? Mert nagyon sokan ezt teszik sajnos.
Egyszerűen divat lett a fikázás. Sajnos ennyire buták az emberek.
A tehetségkutatókról meg az a véleményem, hogy ott nem zenei tehetségeket keresnek, hanem eladható arcokat.
Sokszor a zsűritagok sincsenek tisztában a kortárs zenei műfajokkal. Mikor az AWS kijutott az eurovízióra, akkor is valamelyik vénember a zsűriből "magyar Rammstein"-nek nevezte őket, miközben nem is ugyanabban a műfajban játszik a két zenekar. Szóval a zsűriben se szakemberek, hanem hírességek ülnek, akiknél gyakorlatilag mi, 3-an a kérdezővel is jobb döntéseket hoznánk :D
"Ömm... Nem érzed, hogy ez a két gondolat egy kicsit ellentmond egymásnak? :D Mindkettő dologban látom a rációt amúgy, csak viccesen néznek ki egy bekezdésen belül, meg amúgy külön-külön is tudnék kötözködni mindkettővel."
Ezt úgy értettem, hogy valaki a saját műfajában kiemelkedő, de mondjuk képzeld el Bruce Dickinsont, ahogy Maroon5-ot énekel.
Most csak röviden reagáltam, majd ha kevésbé leszek fáradt, még írok. de lehet, hogy igazad van.
Guns n Roses nagyon jó példája annak, hogy egyszer nagy durranás volt, de a Chinese democracy albumról alig hallottak az emberek. Egyszerűen lejárt felettük az idő. Így nem lehet ikonnak lenni, ha a gyorsan változó világban ekkora kihagyással hoz létre zenét és nem is követi a világ változásait.
Ennek ellen példája a Tool. Akikre nagyon sokan kíváncsiak, mégis nagy idő telik el két album között. Ám ők nem átlagosat, illetve popot alkotnak hanem saját meguknak akarnak megfelelni és megmutatni a zseniálalitásukat. Itt a kínálat nem alkalmazkodik, mint a popban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!