Mennyire nehéz teljesen nulláról gitározni?

Tökéletesen igaz amit írtál, de a Kérdező -nagy valószínűséggel- nem most töltötte be a 12. évét. ;)

És lássuk be, más körülmények, más indíttatás, más korosztály....

Oké, akkor pl. olyat se lehet, hogy megtanulj szuggesztív előadónak lenni.

Igen, a kérdezőt 13 és 16 közé lövöm be.

Nekem a sport se ment, bár azt annyira nem bánom. Nem tartom kifejezetten vonzónak a fizikai erőnlétet. Ott is inkább a játék érdekelt. Gitárjáték, sportjáték, nyelvjáték... de eskü nem a nők miatt! :D

A #17-ről eszembe jutott (ez a gyengém, hogy mindig minden eszembe jut) egy Fodor Ákos:

"Mire megtanulsz

énekelni, dalod már

rég nem arról szól."

"Oké, akkor pl. olyat se lehet, hogy megtanulj szuggesztív előadónak lenni."

dehogynem :)

Nem tudom, ezt elég nehéz megfogalmazni. Mindenkinek vannak érzelmei, csak nem mindenki tud könnyen megnyílni mások előtt, főleg nem átadni azt amit érez. Ez elég megfoghatatlannak tűnik, de egy jó tanár megnyitja a tanítványát (nyilván ez magasabb szinteken főleg). Inkább itthagyok egy példát, szerintem itt egészen más az ami az elején szól, és 10 perc munka után:

https://www.youtube.com/watch?v=b2S-OjTb4nU

Benjamin Zander nagy mestere ennek, hogy kinyissa az előadókat.

A színpadi előadás ugyanúgy tanítható, mint a színészet, festészet, és bármelyik művészet.

De ez nem zenei technika, ez önismeret, önfejlesztés, működik számtalan művészeti ágban ugyanúgy. Ez drámapedagógia.

Másrészről, én úgy veszem észre, hogy az átélés nem feltétlen hozza magával az átadás képességét is, és ezt nem fognám a közönségre. A közönségre sokféle eszközzel lehet hatni, és nekem nem annyira tetszik ez az "értő" jelző, de akik távolabb állnak a műfajtól, azokat szerintem egyszerűbb befolyásolni ezen a téren. Mint mikor a zsűritag könnycseppeket morzsol az előadást nézve a kétszázadik Hallelujah után, ugyanúgy működik az empátiás katarzis mint az ásításnál. Vagyis egy kevésbé "értő" közönségen még sokkal egyszerűbb is hatásvadászkodni. Ha azt vesszük ez is egyfajta szuggesztió, és nehéz meghúzni a határt, hogy mikortól jön kizárólagosan az előadásmódból, és mennyiben az előadó személye, a helyszín, és a dramaturgiai felvezetés (ill. sajnos ide tartozik a koncertek előtti alapozás) következménye.

Igaziból a videó nem győzött meg arról, hogy a zenei előadásmód szuggesztivitása tanítható lenne. Abban igazad van, hogy ki lehet hozni emberekből zártabb érzelmeket, és egy jó tanár segíthet ebben. Csak ez nem tanulmány, hanem inkább kapcsolatteremtés. Amit ezen a felvételen pl. nem láttam, bár érdekes előadás volt.

Meg mi van, ha minden előadónak megvan a maga közönsége, akik fogékonyabbak egymásra, akik egy nyelvet beszélnek?

Tegyük fel, hogy a kérdező megtanul 3-4 akkordot, és olyan meggyőzően hozza ezzel a bánatos-szerelmes dalokat, hogy hatással lesz a nőkre, még azokra is akik konzervatóriumot végeztek. (Ezt most csak azért írtam, hogy ne tűnjön offnak az offom.) De amúgy komolyan mondom, szóval: Haj-rá, kérdező! :)

Amit a videón láttam, az meg szerintem ki szokott jönni az emberből tanár nélkül is, ha eleget üldögél a hangszerével. Nekem pl. legtöbbször csak kedvem van hozzáérni a gitárhoz. Nem tudom mit akarok játszani, nem tudom milyen hangulatban vagyok, ez valahanyadik számnál szokott kiderülni. Pedig nagyrészt ugyan azokat játszom, mégis mindig másikban kerülök a saját hatásom alá (bevallom őszintén, mert ez van :D ). Amikor új dalokhoz van kedvem, van hogy hetekig csak azt az egyet szeretem játszani, aztán előbb-utóbb ki szokott derülni belőle, hogy milyen lelki állapotban vagyok. Szóval szerintem nekem az nem menne, hogy adott dalba tegyem bele amit érzek és azt adjam át, csak az megy, hogy néhány dalba átvezetődik az adott hangulatom. Már csak ezért is lennék elég vacak zenész, hiába tanultam volna hosszabb ideig rendes tanárral.

Nem is annyira off ez. Nem kell mindenkinek érteni a zenéhez, van aki csak játszik.