Mennyire nehéz teljesen nulláról gitározni?

mirőlszól:

4-es kommentelő vagyok.

Először is tisztázni szeretném, hogy én nem "bántottam" a kérdezőt, csak leírtam, hogy mit tapasztaltam: Aki nem a zene szeretete miatt kezd bele, annak a zenéléséből nem lesz semmi, mert előbb utóbb (inkább előbb) feladja.

Másodszor: Ő nem azt kérdezte, hogy jól fog e szórakozni gitártanulás közben, még akkor is ha nem tud szépen játszani, hanem azt kérdezte hogy milyen nehéz "megtanulni", tehát itt nem a zenélés élvezetével kapcsolatban hangzott el a kérdés, hanem a zenélni tudással, tanulással kapcsolatban hangzott el a kérdés.

Harmadszor: "Ti miért kezdtetek hozzá? Mert jól akartatok játszani?"

Igen, én nem más miatt kezdtem bele a gitározásba, mint a zene szeretete miatt. Ezzel nem azt mondom, hogy én bármivel is különb lennék, és még csak azt se mondom, hogy már olyan hajj de jól gitározom, mert nem, nem vagyok Amott-i vagy Hetfield-i magaslatokban. Viszont azt nem értem, hogy miért olyan elképzelhetetlen számodra, hogy valaki a zene szeretete miatt kezd el zenélni. :D Szerintem ez tök alap dolog. Még ezek az emberek se mindig tanulnak meg gitározni, hát még akkor azok, akiknek csak egy eszköz lenne a zenélés...

Ha valakinek a zenélni tanulás nem cél, hanem eszköz valami máshoz, akkor nem fog rendszeresen játszani a hangszeren, és nem fog olyan szintre fejlődni, hogy már elmondhassa magáról, hogy "Na most már tudok bánni a hangszerrel", hanem félúton abbahagyja és keres egy másik utat, hogy elérje a célját.

Persze nem azt mondom, hogy aki gitározni tanul, annak nem fordul meg a fejében, hogy "ha majd alapítunk egy bandát, milyen könnyű is lesz puncit szerezni...". Mert szerintem ez mindenki fejében megfordul, viszont ha a zene iránt amúgy meg nem érdeklődsz, csak a nők után, akkor nem fogsz megtanulni játszani. Legfeljebb úgy mint Lil Wayne vagy Nick Jonas :'D

https://www.youtube.com/watch?v=UiDvqTS5BAc

Honnan tudná előre? Ezt nem lehet tudni előre. Nem az lenne a lényeg, hogy minél több lehetőséget kapjon az ember arra, hogy megtalálja azt ami neki tetszik? Hányféle sport- meg kézműves szakkört jár végig egy gyerek amit aztán ott hagy és keres valami mást. Haszontalanul eltöltött idők ezek? Honnan tudja valaki, hogy szeretne rajzolni, ha nem firkált előtte tele mérhetetlenül sok lapot? Olyan meg egyszerűen nincs, hogy egy gyerek elé odatolsz egy lapot meg egy filctollkészletet és az a lap üres marad. Nem biztos, hogy később szeretni fogja a rajzórákat, vagy érdeklik majd a festmények. Ezért nem értem, mit értesz azon hogy valakit nem érdekel a zene. Zenét mindenki hallgat, sokaknak tetszik, de keveseknek adódik lehetőség arra, hogy hangszereket próbálgasson. Akkor meg honnan tudná, hogy mennyire érdekli vagy sem?

Ja, egyébként az idegen nyelvek elsajátításában is elsőszámú motiváló tényező szokott lenni a csaj, akinek mindenáron el akarod mondani. Akkor sem feltétlen a grammatikai vonzalmak kerülnek előtérbe.

Na igen, mondasz okosságokat, egyébként az nekem új, hogy idegennyelveket is csajozás miatt tanulnak mások.

Lehet, hülyén hangzik de a legjobban engem az motivált, hogy nézhessem felirat nélkül az angol nyelvű filmeket xD Na meg persze kötelező volt a nyelvet tanulni suliban, és elég fogékony is voltam rá :D

Na de térjünk vissza a témára:

Abban igazad van, hogy ha nem próbálsz ki valamit, úgy (nem alkothatsz róla érvényes véleményt, és) nem is szeretheted meg úgy igazán.

De ez nem változtat azon a tényen, hogy ha nem a zenélni vágyás a cél, hanem csak egy eszköz, akkor abból nem lesz semmi.

Persze, abban egyet is értek veled, hogy sokaknak ki kell próbálni a hangszert, és úgy szeretik meg azt, de ebben az esetben is a zene szeretete miatt állnak neki a tanulásnak.

Ezzel ellentétben én például úgy határoztam el, hogy meg akarok tanulni gitározni, hogy még előtte sosem volt a kezemben gitár, de még talán nem is láttam élőben a hangszert.

Azért kezdtem el tanulni rajta, mert tudtam, hogy milyen állati ütős zenét lehet előcsalogatni abból a "húrozott fadarabból", szóval a hangszereket úgy is meg lehet szeretni ha nem próbálod ki fizikailag. Csupán annyi is elég, hogy szereted a hangszer hangját, és céloddá válik, hogy te is tudj olyan hangokat, dallamokat, riffeket, szólókat elővarázsolni a hangszerből ami nagyon bejön neked.

Nekem a legtöbb ismerősöm szereti a zenét, érdekli őket a zene, de nem tudják hogyan kerülhetnének közelebb hozzá annál, hogy csak hallgatják. Többségük mindig is szeretett volna megtanulni valamilyen hangszeren játszani, de azt gondolják annak valamiféle különleges előfeltételei lennének, amit már nem tudnak elsajátítani. Ha megnézed ezt a fenti kérdést, valójában abban is a kételyeit sorolja fel valaki, hogy lehet-e úgy, hogy azt se tudja hogyan. És lehet. Ha csak eszközöket keresne, nem gondolom hogy a gitárhoz nyúlna. Egyszerübb rappelni. :D Ahogy már írták is, önmagával a gitározással nem megy senki semmire. Azért ezt mások is tudják szerintem. Feltételeztem a kérdezőről, hogy azért éppen a gitárt választaná a csajozáshoz, mert ehhez lenne leginkább kedve.

Én is azért tanultam idegen nyelvet mert kötelező volt és mert jó lett volna érteni a szövegeket, de ismerek olyanokat akik nem kötelező és nem is világnyelveket tanultak meg, mert éppen az volt a nőjük anyanyelve. Az egyik nyelvtanárnőmnek meg a pasija volt külföldi és azért tanulta meg. És hát nyelvtanárnő lett! :D

Nem tudom, szerintem a kérdező szeretne gitározni, és arról érdeklődik szükséges-e 5 éves korától napi 3 óra szolfézsra járnia, saját magának kifaragni hozzá a gitárt és 7 ujjal születnie ahhoz, hogy képes legyen néhany dalt előadni belátható időn belül. És akkor olyan válaszokat kap, hogy az annyira nehéz, meg olyan sok idő, és nem így kéne csajozni meg minden...

És nem #11, nem mindenki fejében fordul meg. :D Én inkább csak figyelmet szerettem volna, hogy elmondhassak néhány dolgot, de azt ki-b.sz.tt hangosan. :D :D

Urak!

Korai még arról a bizonyos "szint"-ről filozofálni, hiszen a Kérdező eddig max. a hangszerbolt kirakatában látott gitárt.

Inkább kívánjuk neki, hogy fogjon hozzá, és találjon sok örömöt a zenélésben. Aztán pár hónap tanulás után -ha már megy az a "csajozós szint"- adja elő, tudását az új barátnőjének.

/csak aztán nehogy kiderüljön, hogy a hölgy klasszikus gitár szakon végzett a konziban, mert az elég nagy fricska lenne az élettől/ ;)

Kövezzetek meg, én például azért kezdtem gitározni, mert láttam, hogy "milyen menők" a gitárosok. Bár még gyerek voltam, 12 éves, de valószínűleg titkon azt reméltem, hogy csajozni is fogok vele. Nem tudtam mi az a zenei kifejezés, szuggesztív előadás, csak az érdekelt, hogy "az a tankcsapda szám amiben van az a dobozgitár, az mikor fog már menni nekem is"

Aztán telt múlt az idő, én közben klasszikus gitárt tanultam, nemrég lediplomáztam belőle, ma gyerekeket tanítok, és könnyűzenét játszom zenekarban. Bach fúgákat tanulok, és a versenyművek lassú tételei sokkal jobban lekötnek, mint a gyors, látványos technikájú tekerős gitárosok. Szóval változnak az idők :D

ezt csak azért írtam le, hogy ne köpködjünk senkire azért, mert "csajozós" szintet akar, egyrészt sosem lehet tudni, hogy mi lesz belőle, másrészt nem az ő "hibája", ha a zenéből ennyit látott, hogy csajozni lehet vele.

"sugalló, ösztönző; a képzeletre erősen ható;

átvitt értelemben: kényszerítő, ellenállhatatlan hatású, elhitető, erős befolyású"

Amikor magával ragad az előadás, tulajdonképpen együtt lélegzel az előadóval. Sok gitáros (és más hangszeres) csak játszik, mozognak az ujjai, és kész, de van aki úgy zenél, hogy kicsit elfeledkezel a világról magad körül. Főleg élőben nagy élmény, amikor azt látod, hogy 100%-ban magával ragadta a közönséget az előadó. Játékosként ezt mégjobb átélni :) Szóval ha belegondolok, mai napig az tetszik legjobban a gitározásban, hogy milyen menők a gitárosok. :D (csak vicceltem) De azért van abban valami felemelő, amikor egy teli hangversenyterem lélegzetvisszafojtva várja, hogy na mi következik, hova tartunk tovább, mi lesz ebből. (ehhez kell egy valamennyire értő közönség is)

Ha már párhuzamot hoztatok a nyelvtanulással, én is írnék egy hasonlót. A sportolásnál is csomó szép eszmét fel lehet hozni, hogy miért kell csinálni, megtanít a küzdésrem, kitartásra nevel, segít a pozitív önértékelésben, meg Szókratész is megmondta, hogy "A férfinak nincs joga a fizikai edzés terén amatőrnek lennie. Szégyen számára anélkül megöregedni, hogy látta volna azt a szépséget és erőt, amire a teste képes." :D Aztán valójában miért kezd el edzeni a férfiak fele/kétharmada? Mert a jó külsejű srácok vonzóbbak. (A többi meg azért, hogy tudjon verekedni :D)

Ismerek néhány profi testépítőt, talán mindegyik ezt mondta el, hogy fiatalként túl vézna volt, és vagányabb akart lenni. Később meg már ők hivatkoznak Szókratészra, és sorolják a sport jellemépítő hatásait. Szóval beérnek a dolgok, nem baj az, ha valaki az elején nem azt a célt látja, amit később elérhet. :)