Szerintetek pár évtized múlva kikre fognak visszaemlékezni a mostani zenei évtizedből? Lesznek ikonikus alakok?

#15 Az ilyen megnyilvánulások után mi csodálkoznivaló van azon, hogy tájékozatlanságot feltételezek az ilyen vélemények mögött? Szinte semmi koherens gondolatot nem sikerült ezzel megfogalmaznod, ami mégis összejött, az bár ne tette volna. Hadd zongorázzam végig...

1. A zene fogalmát idézőjelbe tenni pusztán személyes preferencia miatt a legnagyobb baromság a világon. Az most egy dolog, hogy ahogy már mondtam, számtalan generáció konzervatívja csinált hülyét magából azzal, hogy minden neki nem tetsző új stílusra ezt rámondta, de még ha egy nagyon elavult definíciót próbálunk ráhúzni nagyon új zenékre, azzal is csúnya ellentmondásokba bírunk keveredni. Nincs "énekhang" a modern hip-hopban? Én határozottan hallok hangokat kijönni az emberek szájából a műfajban, de lehet, hogy csak én vagyok rosszul bekötve. Persze, ez a hangképzés ezerszer inkább épít ritmikára, mint melódiára, de az emberi hang ritmushangszerként való használata semmivel sem kevésbé valid, mint a klasszikus éneklés. Ha meg szerinted az nem zene, aminek csak ritmusa van, de dallama nincs, akkor ezen definíció szerint a dob nem hangszer. És ha már itt tartunk, mi az hogy nincs hangszer? Akkor mi az, ami a vokálon kívül szól? Minden, de minden, ami elhangzik modern popzenében, az teljesen normálisan ráilleszkedik tök alap konvencionális ritmusokra, meg dallamok szempontjából kromatikus skálákra, nincsen szó olyan a zene határait feszegető húzásokról, mint amiket annak idején klasszikus atonális, meg mikrotonális zeneszerzők, esetleg free jazz zenészek alkalmaztak. Az, hogy te öntörvényű módon úgy döntesz, hogy az a hangszer, amire te rá mondod, az egyéni szocprobléma. De egyébként a 10-ből 11 hip-hop producer a dallomok gépes megkreálásához használ midi keyboard-ot, ami sokkal kényelmesebb, mint egérrel p#csölni, az szerinted mennyivel kevesebb bármelyik billentyűs hangszernél? Zenénél én a Merriam Webster szótár definícióját szeretem, ami magyarra fordítva valahogy úgy szólna, hogy "hangok és hangszínek egymás utániságának, kombinációjának és időbeli kapcsolatának egy olyan tudománya vagy művészete, ami célja valami egység és folytonosság megkomponálása".

2. Nem voltál túl bőkezű konkrét példákkal, jó, felhoztad Bieber-t, Pump-ot, meg X-et, egyikről se mondva semmi ténylegeset, azon felül, hogy te nem szereted őket, meg hogy aki szereti őket, az inkább kussoljon, de az ilyen kijelentéseket alá is kéne támasztani valamivel. Tőlem sem áll messze zenék negatívan való véleményezése, de amikor én teszek olyat, olyankor egyrészt kifejtem, hogy mely részeit kifogásolom egy alkotásnak/terméknek, másrészt nem próbálok meg úgy csinálni, mintha én sz#rtam volna a spanyolviaszt, hanem azért érzékeltetem, hogy ez nyilván nem több egy személyes véleménynél. Szívesen leállnék veled konkrét zenékről véleményt ütköztetni, de ahhoz kellenének konkrét vélemények konkrét előadókról. XXXTentacion-t pl. én is utálom, mint a sz#rt, de ezt azután jelentettem ki határozottan, hogy meghallgattam tőle egy albumot, meg egyéb dalokat, amit szerintem te nem különösebben tettél meg, mert ha így lenne, akkor mondjuk tudnád, hogy a tag tudott akusztikus gitáron, meg zongorán játszani, amin még a legbetyöpösödöttebb zenefilozófia szerint is eltaknyol a "nincs hangszer" kijelentésed. Mivel őrajta, meg Pump-on kívül nem mondtál konkrét neveket kortárs hip-hopból, mikor ezeket a semmitmondó hiperbolikus kijelentéseket tetted, így pl az se tiszta számomra, hogy mondjuk Kendrick Lamar-t belevetted-e ebbe az általánosításba, akinek az egyik albuma tömve volt jazz, funk, meg rnb zenészek hangszeres produkciójával....

3. Egy fél szóval nem mondta senki, hogy Lil Pump lenne az etalon, vagy hogy egyáltalán minőségi lenne, én annyit mondtam, hogy szórakoztat a zenéje, meg hogy egy érdekes jelenségnek tartom (ha kíváncsi vagy rá, ki is fejthetem, hogy miért, de a falnak beszélni nem akarok), de még ha valaki ezt is mondta volna, azzal mi lenne a gond? Bugyuta popzene nem is lehet minőségi? Persze, nem szépművészet, de a célját, azt, hogy szórakoztasson sok embert, eléri. Hogy jó régi példát mondjak, anno erre ott volt a népzene, az is egyszerű volt, mint a faék, szerves része volt a közösségi eseményeknek, egymástól "lopta" őket mindenki, és nagyrészt nem szólt másról, mint piálásról, meg d#gásról. Nyilván bizonyos szempontból lehet mondani, hogy legalja trágya volt a korabeli szimfonikus zeneszerzők alkotásaihoz képest, de ez nem szokás, mert akinek egy minimális akadémiai tudása, meg érdeklődése van, az azért eljut odáig, hogy a kettőt ostobaság lenne egymáshoz hasonlítani, mert mindkettő a saját kontextusán belül képvisel igazán értéket.

4. "Ha már szóba került, az eurodance pl. legalább egy hallgatható, ütemes, kikapcsoló zene volt." - A hallgatható, meg a kikapcsoló erősen szubjektív kifejezések, szóval azokba bele se nagyon kötnék azon felül, hogy gyakorlatilag minden generáció popzenéjét hallgathatónak, meg kikapcsolónak tartja a hallgatók többsége, ezért lesz... érted... populáris. Viszont az "ütemes"-t miért állítod be úgy, mintha egy átlag modern trap rapperre kevésbé lenne jellemző? Mint fentebb mondtam, a rappelés maga is egy nagyon ritmus alapú zenei elem, szóval vokálisan is az ütemé a domináns jelleg, de az instrumentálok szerintem jelen korban érdekesebbek ritmus szekció szempontjából, mint a régi európai pop, mert utóbbi szinte mindig full egyszerű 4/4-es egy-két-egy-két ritmussal operált, míg a trap-ben előfordul 3/4-es ritmus, meg szinte kötelező elem a double/triple-time cinek erős jelenléte, ami szerintem a jazz populárisabb korszaka óta most van megint először benn a mainstream zenében, ami szerintem egy tök érdekes irány.