Tanár nélkül felesleges is megpróbálni gitározni megtanulni, ha nem az amatör szint legalját akarom megcélozni?

@19: Most akkor egyből ellent is mondtál magadnak :D

Amúgy olvasd el az első hozzászólást és láthatod, hogy nem, a kérdés sem amatőr irányra vonatkozott, a kérdező hivatásos szeretne lenni.

Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki úgy akarna megtanulni egy hangszeren játszani, hogy közben nem szeret zenélni.

A profi az olyan, akit beteszel egy akármilyen zenekarba, elé teszed a kottát, gyakorol pár napot és aztán ki mered tenni egy színpadra. Az amatőr meg olyan, hogy majd játszik ha van kedve, azt amit akar és úgy ahogy tudja. Mindkettő lehet olyan aki érti is meg szereti is. A kontárok azok, akik csak szeretik, de nem tudják. Nyilván ők a legszebbek és a legjobbak, mivel objektíven meg tudják ítélni, hogy nincs is mihez mérni magukat, tehát bármit is csinálnak az tökéletes, mert direkt nem olyan mint amilyennek lennie kellene. Ahogy az agresszív kismalac sem esik el a biciklivel, hanem ő így szál le róla.

Én a zeneelméletnél kínosabban érzem magam mint az észterezésnél, vagy mint mikor 20 éves filmeket kell együtt megnézni az intim higiéniáról, vagy mikor dönteni kell róla, hogy plusquamperfektet használjunk, vagy hogy a forgestestek felszínét melyik összefüggéssel számoljuk. Konkrétan emlékszem mikor vonalkázott táblára kerültek a mollok meg a dúrok, és egy picike háromszöggel volt jelölve valami, akkor mintha összement volna a szoba és fogyni kezdett a levegő, traumatikus élmény volt és azóta is előjön ha valami hasonlót látok. Ami elég gyakori. Nem értem mások hogy bírják ezt.

@22:

"A kontárok azok, akik csak szeretik, de nem tudják."

Nem, kontárok azok, akik nem tudják, de azt állítják, hogy tudják.

"Nem értem mások hogy bírják ezt."

Különbözőek vagyunk :) Én pl kimondottan szeretem az elméletet.

Amúgy nagyon tetszett a hozzászólásod, jó írói vénád van!

És aki tudja, hogy nem tudja, de mennyire nem zavarja? :D

Nahát, érdekes ezt az írói véna dolgot már mások is felhozták itt. Ugye ebből is látszik, hogy írni is mindenki tud, nem kell hozzá ismerni a helyesírást vagy a mondatelemzést. Aki beszélni tud, írni is, aki énekelni tud, zenélni is. Azèrt ezek a dolgok mégsem olyanok mint a műkorcsolyázás, ami fizikai képtelenség.

Ha nézed a tabokat, és nem tudod mit jelent az már régen rossz.

Amúgy az az értelme, hogy "benne lesz a kezedben a metál". A metálosok többsége amúgy sem tud kottát olvasni, vagy azt, hogy mi az a ciszmajorhét. A rock'n'roll nem is erről szól, hanem arról, hogy mindenáron le akarod játszani a Fade to Black szólóját pl.

Amúgy meg a profi szinthez nyilván kell a kotta meg a zeneelmélet...

#26 Te hobbistaként? Mikor mindenki téged kérdez a gyakorin, hogy milyen hangszert vegyen? Azt hittem zenetanár vagy hasonló vagy, de minimum egy hangszerboltos. :D

Jó dolog ha valakit érdekel az elmélet, de sokaknak elveszik a kedvét vele az egésztől. A "profik" vagyis a szakemberek, akik zenei akarmiken végeztek, valahogy úgy adják át a zenetanulást mint amit csak kiemelkedően lehet és érdemes, máshogy nem. Szóval, hogy első a tudás, második az őrületesen sok gyakorlás és csak azután jönne az, hogy élvezhető is legyen. Kicsit szerencsésebbnek érzem, hogy kimaradtam ebből. Egy zenetagozatos iskolában voltam nem tagozatos, és kb. minden évfolyamtársammal sikerült megutáltatniuk a hangszereket. Én azt se tudtam hogyan írják a szolfézst, de rettegett valaminek hangzott.

@28: Igen, hobbista vagyok, de tekinthetsz nyugodtan hangszerbuz.nak is, úgy talán jobban érthető a dolog :D

Egyébként a tanítás külön szakma, sőt, külön művészet. Attól, hogy valaki remek fizikus, még lehet csapnivaló fizikatanár, mint ahogy egy fantasztikus történész is lehet borzasztó töritanár, ha épp tanítasra adja a fejét. Ugyanúgy a zeneakármiket végzett emberek is lehetnek teljesen alkalmatlanok a tanításra, legyenek akármilyen jó zenészek. Sőt azon emberek tekintélyes része is kutyautő, akiknek a tanult szakmájuk a tanítás. Az a helyzet, hogy igencsak nehéz dolog jól tanítani, ellenben nullához közeli a szakma presztízse, szóval sajnos vannak bajok. Mindenesetre egy jó tanár - az a kevés, aki van - nem utáltat meg senkivel semmit és talál olyan utat/megközelítést, ami érdekes, ahogy izgalmasan tudja tálalni a tananyagot.